1. Yellow and green

Harry


Fáradtan és izzadtan estem be az öltözőbe. Zayn és Liam éppen fuldoklott a röhögéstől, Louis furcsa okoknál fogva egy sárga és egy zöld zoknit viselt a kezein, Niall pedig épp a nadrágját rugdosta le magáról.
Őket és a ruhakupacokat kerülgetve dobtam le az ingem, majd a nadrágom, és egy törölközőt, valamint a tusfürdő–sampon kombómat megragadva siettem a zuhanyzókhoz, nem sokkal később pedig Niall állt be a velem szemben lévőbe. Miután kiöblítettem a sampont a hajamból, mit sem sejtve nyomtam a tusfürdős dobozom gyanúsan édes tartalmát a felsőtestemre. Aztán megpróbáltam lemosni. Nem sikerült, de még csak habos sem lett. Ekkor kezdett világossá válni a helyzet. Óvakodva megnyaltam a vállamat.
- Mi az? – nézett rám Niall vigyorogva.
- Azt hiszem… Talán méz? - tippeltem, mire barátom habos fejét rázva kezdett el röhögni a szerintem annyira nem vicces poénon. Még mindig felszabadultan röhögve mosta ki hajából a zöld sampont. A csöpögő víz csak nem vesztett színéből. Ahogy a haja sem.
- Mi a…? – fogta kezébe egy neonzöld hajtincsét. Ezt a poént én találtam rendkívül viccesnek.
- Louis! – üvöltötte, mire az említett egy szál boxerben, de még mindig zoknikkal a kezein becsoszogott a fürdőbe.
- Én vagyok Niall – mozgatta a zöld zokni báb száját. – Én meg Harry – következett a sárga.
- Baszd meg! – kiabált rá Niall.
- De nem hagyja! – bökött fejével felém.
Válasz helyett csak hozzávágtam a tusfürdőm flakonját.


Louis


Pár perc múlva már az egész banda a kanapén ült egymás mellett, alatt, fölött. Éppen Paul tartott szónoklatot. Igazából dicsérni jött, és beszámolni a koncert sikerességét jelentő számadatokról, ám amint meglátta az öltözőben uralkodó káoszt, és Niall zöld fejét, kedves látogatása átváltozott vallatássá és szidássá.
A fejmosás hallgatását már az első mondat után meguntam. Méz illata csapta meg az orromat. Harryre néztem, aki éppen legújabb csínytevésem magyarázta felháborodva. Még mindig nem öltözött fel, csupán egy törölközőt tekert a dereka köré. Beleharaptam a vállába. Méz íze volt. Szeretem a mézet.
A szeme sarkából igen csúnya pillantást vetett rám, de tovább folytatta a panaszkodást Paulnak.
- Egyáltalán mikor fog kijönni ez a…? – szólalt meg Niall is haját tépve. Szerintem szép színe lett.
- Amikor visszafesteted szőkére… Legalább is a dobozon ez állt a tartós festék alatt… - jegyeztem meg, mire a többiek együttes erővel alig tudták megakadályozni, hogy a zöldhajú ne fojtson meg.
Liam körbejártatta tekintetét a rendetlen helységben, majd a cuccaimat bámulva felállt. A földről felemelte a színes papírdobozt.
- Ezen az áll, hogy színező… A hajszínezés minden hajmosásnál ismétlendő - olvasta fel. – Gondolom, gyorsan kopik.
Mindenki megkönnyebbülve sóhajtott fel. Zayn csak ekkor nézett fel a telefonjából – amit egész végig bámult. Gondolom újabb rajongói levéláradat…


Harry


- Egyébként szerintem tök jól áll – jegyeztem meg.
- Könnyen beszélsz, rólad lejött a méz!
- A rajongók amúgy is imádni fogják! – vigyorgott Louis.
- És a sztoriját is – kontrázott Zayn.
- Befejeztétek? – érdeklődött Paul unottan.
- Be! – húzta ki magát Louis.
- Akkor talán szedjétek össze magatokat. Harold, öltözz fel – nézett rám jelentőségteljesen. Egyöntetűen bólogatni kezdtünk, majd távozása után össze-vissza kezdtek repkedni a ruhadarabok – beleértve boxereket és használt zoknikat -, míg végül indulásra készen nem álltunk nagyjából normális öltözékben – Niall esetében ez egy sapkát és egy kapucnit is magába foglalt. A hátsó kijáratot elkerítő kordonok mögött állt egy csomó lány, de a biztonsági emberek úgy gondolták, teljes káosz alakulna ki, ha odamennénk a rajongókhoz, így csak odaintettünk, és már szálltunk is be a turnébuszba, ami percek alatt a hotelnél termett.
És lám, milyen gyorsak a lányok, egy kisebb csoport máris a bejáratnál ácsorgott. Mielőtt még ezt bárki megakadályozhatta volna, a fiúkkal odasiettünk hozzájuk. Akkor pillantottam meg a legelbűvölőbb lányt, akit valaha láttam.


Louis


Egyenesen a visítozó lányok közé vetettem magamat. Mindannyian csuklót nem kímélve osztogattuk az autogramokat, amikor észrevettem, hogy valaki teljes erővel tépi a kabátom hátulról.
- Mi a… - kaptam oda a tekintetem. Azonnal Harry kiskutya szemeivel találtam szembe magamat. Csak akkor használja ezt az aranyos tekintetét, ha akar valamit.
- Louis… Tudnál… Öhm…
- Igen? Ösztönöztem beszédre, miközben elvettem egy újabb cetlit, és ráfirkantottam a nevemet.
- Van egy lány… És… Van nálad papír? – Nem értettem.
- A csaj melleit is aláírhatod, ha nincs nála papír… Nekem mindig megengedik – vigyorogtam, mire égnek emelte a szemeit. – A számát akarom elkérni, és lemerült a telefonom, de akkor majd a karomra írom.
Az emberek közt átlesve néha láthattam, ahogy egy alacsony, törékeny és csinos lányra mosolyog és beszélget vele.
Miután a biztonságiak kihalásztak minket a rajongóink közül, és betereltek a szállodába, levakartam arcomról a legcsábosabb mosolyom. Csak két dolog járt a fejemben. Az egyik az, hogy Harrynek sikerül-e becsajozni, a másik pedig az, hogy vajon megjelenhetek-e a következő interjún cowboy csizmában és kalapban. Mindig is ki akartam próbálni a lovaglást…