6. Talk

Sziasztok!
Íme itt is az új fejezet, viszont a következőt csak öt komment után fogom feltenni, mivel tényleg szörnyen kíváncsi vagyok, mit gondoltok a történetről...
Doraa

Harry

Nem találtam szavakat. Tátva maradt a szám.

Ha Zayn lettem volna, valószínűleg elszívtam volna egy cigit. Ha otthon lettem volna, minden bizonnyal elmentem volna kiszellőztetni a fejem. Ám mivel én nem dohányoztam, a rajongókkal való találkozásra pedig jelen helyzetben a legkevésbé sem voltam kompatibilis, nekiálltam csöndben összepakolni a maradék cuccomat. Aztán kopogtattak az ajtón, és választ sem várva Zayn lépett be rajta.

- Hagyjuk - kértem, mivel már a tekintetéből kiolvashattam, hogy nem zsebkendőt kérni jött.

- Harry... Figyelj... Nem akarok beleszólni, de meg kéne beszélnetek...

- Tudom, de nincs kivel beszélni, ez egy idióta! Az elmúlt pár napban annyira megkattant, hogy rá sem lehet ismerni. Olyan címeres marhaságokat hord össze, hogy csak lesek.

- És akkor? Szerinted mi a megoldás?

- Hát hogy bocsánatot kér - mondtam az egyértelműt.

- És ha nem fog?

- Fog. Ha meg még sem, akkor rábaszott.

- Harry...

- Fogd meg a bőröndjét légyszi, és induljunk - vágtam a szavába, ő meg csalódottan ugyan, de eleget tett kérésemnek.

Louis

Miután leértem, rögtön a buszhoz siettem, és kényelmesen elhelyezkedtem. Niall és Liam még mindig a tegnap este viccesebbnél viccesebb jeleneteit tárgyalták, melyben, ha jól hallottam, igen nagy szerepet játszott egy bizonyos szemetes konténer.

Kivételesen nem szálltam be a beszélgetésbe, hanem a fülhallgatót a fülembe dugtam, maximumra hangosítottam a zenét, és kibámultam az ablakon.

Persze az elsuhanó táj nélkül nem volt túl érdekes - a busz egyhelyben állt-, de akkor is jobban éreztem magam.

Aztán hirtelen a srácok mellém pattantak - ez alatt pedig azt értem, hogy Liam szó szerint az ölemben landolt lovagló ülésben –elvették a telefonom, amiről a zenét hallgattam, és édes hangnemben kezdtek arról faggatni, hogy:

- Mi a hézag, tesó?

- Mióta beszéltek ti így? - nevettem ki őket.

- Zayn tanította! - újságolta Niall nagy lelkesen.

Határozottan nem lepődtem meg.

- Mikor indulunk?

- Úgy fél óra - nézett a csuklójára Liam.

- Csúcs - motyogtam. Legkevésbé sem volt kedvem most órákat tölteni Harrytől néhány méterre.

Lehet, hogy megbántottam, de csak az igazat mondtam. Mindegy is, nem számít – gondoltam, bár tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb meg kell majd beszélnünk.

A srácokat a fél utazáson egy kamerával boldogítottam. Mindenkit alaposan kifaggattam, hogy mit üzen az utókornak, illetve hasonló értékes témákról. Közben megkaptunk a következő napi menetrendeket is. Munka, munka hátán... Mikor fogok én így csajozni?

Harry

Megkértem Zaynt, hogy ezúttal hadd legyen enyém az egyszemélyes szoba. Nem volt boldog, de belement (Louis véleményét meg egyszerűen csak nem kértem ki).

A hotel előtt kiosztottunk néhány autogramot, odabent pedig - mielőtt Louis számára világossá válhatott volna, hogy nem leszek vele egy szobában - előresiettem, és a szobámba bezárkózva olyan dolgokkal ütöttem el az időt, mint netezés, tévézés és nassolás. Ezekbe olyannyira sikerült belemerülnöm, hogy mire észrevettem, odakint már a hold ragyogott. Szóval ideje volt vacsorázni.

A sima sült csirke mellett döntöttem, amit hamarosan fel is hozott a szobapincér. Fél órával később teli hassal, elégedetten olvastam egy kezem ügyébe akadó könyvet a kanapén, amikor kopogtak az ajtón.

Majd meg is próbáltak behatolni, ami hála a zárnak, nem sikerült.

- Bejöhetek? - érdeklődött Louis fojtott hangon.

- Az attól függ - sétáltam az ajtóhoz.

- Beszéljük meg! - kérte. Válasz helyett kitártam előtte az ajtót.

- Hát tudod, Harry... Figyeljizéénnemakartalakmegbántanicsakfelhúztáléskicsúszottaszámondenemgondoltamkomolyanésamúgyissajnáloméstéényleghülyevoltamés…

- Levegőt is vegyél - figyelmeztettem.

- Ne haragudj - fúrta tekintetét az enyémbe további magyarázkodás helyett. Én meg egy pillanatig úgy éreztem, hogy el tudnék olvadni, és Louis karjaiba omlani. 

Romlott lehetett a csirke, nyújtok is majd be panaszt - gondoltam.

- Nem haragszom - nyögtem ki, mikor végre sikerült visszaszállnom a földre. - Csak szarul esett, és jogtalannak éreztem a kioktatásod.

- Sajnálom. Tényleg. Csak bekattant az agyam, mikor megláttam, hogy részegen egy buliban egy irodában akarsz... Nem szoktam ehhez hozzá. Te nem ilyen vagy.

- Naná, hogy nem. Nem tudom, mi ütött belém, mikor megláttam, hogy veled van Amelie, egyszerűen elöntött a düh...

- Béke? - mosolygott rám félénken, és felém nyújtotta jobbját.

- Béke - bólintottam, majd a kezét megragadva magamhoz húztam, átöleltem, és megveregettem a hátát.

Louis

Miután elengedtük egymást, leültünk az ágyra egymással szemben. Több hétnyi elnyomott probléma szakadt ki belőlem, a távol lévő család és barátok, az összezártság, a folytonos utazás mind fárasztó tud lenni egy idő után. Beszélgettünk, és sört ittunk. Annak hatására aztán meglett a hangulat is, és annyit nevettünk, mint már nagyon rég nem.

Este tizenegy felé mentem vissza a szobámba, vigyázva, hogy nehogy felkeltsem Zaynt nagy jókedvemben. Ha jól láttam, aludt, de a telefonja villogott, és rezgett. Nem ébredt fel rá, ezért odaosontam - csak egyszer rúgtam bele az ágy szélébe. Az SMS-t valami lány küldte, és semmi több nem volt az üzenetben, mint hogy 'jó éjszakát'.

Ám amint visszaléptem, beérkezett üzenetek sokaságát láttam ugyanettől a lánytól. Azt hiszem, lesz miről beszélgetni Zaynnel...

Gyorsan lezuhanyoztam, és mosolyogva másztam be az ágyamba. Azt hiszem, régen éreztem ekkora békességet.

Másnap reggel a legszebb álmomból riasztott fel a telefoncsörgés. Zayn kipattant az ágyból, és bevonult a fürdőbe, én pedig a fejemre pakoltam a párnát, és igyekeztem visszaaludni. Erre viszont egy cseppnyi esélyem sem volt, mivel hamarosan az egész banda a szobában volt, visítva, nyávogva és egy vödör hidegvízzel.

Miközben megtörölköztem, azt állították, hogy ez a tegnap reggel miatti bosszú, és megérdemeltem. Személy szerint ettől nem lettem kevésbé nedves, de ha ezzel kisebb a bűntudatuk...

Miután mindenki felöltözött, úgy döntöttünk meglógunk Paul elől, és beülünk egy közeli kis kávézóba a téli hideg elől. Persze mindebből az lett, hogy amint kiértünk a szállodából, azonnal hógolyókkal kezdtük dobálni egymást, senkit sem kímélve. Mikor már megelégeltem, hogy a kezem kezd jégcsappá változni, Harry mögé osontam, és mindkét tenyerem a nyakához nyomtam.

Persze puszta kedvességből, hátha túlságosan melege van.

Harry

Louis-val rengeteg témát kibeszéltünk, amelyeket hanyagoltunk az utóbbi néhány hétben, de persze végül ez is ökörködésbe fulladt, mint általában minden. Szőlőt dobáltunk egymás szájába, majd magköpő versenyt tartottunk. Zseniálisak voltunk, mint mindig - és természetesen én nyertem.

Miután feltakarítottuk a maradványokat, Louis visszasomfordált a szobájába, én pedig gyors fogmosás után bevetődtem az ágyba.

Reggel Liam azzal ébresztett, hogy úgy döntött, ma mi keltjük Louis-t a tegnapi miatt. Habár nekem nem volt részem a sípos ébresztőben, azért Louis mindig megérdemel egy kis tréfát, szóval egy vödör vízzel felszerelkezve rontottunk be a szobájába, és - csodák csodájára, Zayn ma nem legutolsóként kelt fel - az álomszuszékot visítozva, nyivákolva, ugrálva, ugatva és egyéb idegesítő hangokkal örvendeztetve ébresztettük.

A nyakában kikötő vödörnyi víz már csak hab volt a tortán, de sajnos nem hatotta meg eléggé.

Miután ezen is túltettük magunkat, effektíven kiszöktünk kávézni. Amiből persze ezúttal sem kávézás lett, hanem hó csata.

Nem tudnám megmondani, hogy miért, de amikor Louis kezeit a nyakamon éreztem, didergés helyett melegség öntött el. A kezeit elkapva szembefordítottam magammal - és megint csak meghatározhatatlan okokból - az orrához dörgöltem a sajátomat.

- Eszkimó puszi? - érdeklődött mosolyogva. Vigyorral az arcomon vontam meg a vállam, amikor mennydörgő hang szólalt meg.

- Mégis mit képzeltek, mi a fenét műveltek? - csattant élesen Ted, az egyik biztonsági őrünk hangja.

- Hógolyózunk - világosította fel készségesen Liam. - Beszállsz?

- Nagyon vicces. Befelé.

- Ugyan már - unszolta Niall. - Senki nem fog elrabolni vagy ilyesmi.

- Még csak rajongók sincsenek itt! - kontrázott Zayn.

- Azt hiszed? - vonta fel Ted a szemöldökét, és az út túloldalára biccentett, ahol valóban ácsorgott egy kisebb csapat elszánt tini lány.

Mielőtt Ted megakadályozhatta volna, a fiúkkal átrohantunk az úton, és nekiálltunk képeket készíteni illetve autogramot osztani a nagyjából tucatnyi lánynak. Ted maga előtt összefont karral nézte végig a kis magánakciónkat, ám amikor a lányokkal is hó csatázni kezdtünk, közbelépett, és visszaterelt miket a hotelba.

A friss élményeket kitárgyalva masíroztunk fel a szobáinkba.