8. Could you hold it?

Üdv ismét!

Na végre meghoztuk az új fejezetet, bocsi a késésért - igen, észrevettem,  hogy összegyűlt a hat komment -, csak kedden írjuk a töri vizsgát, így eléggé el vagyunk havazva, de igyekszünk.

A kommentekről jutott eszembe, azt hiszem, eddig nem említettem, hogy ez a történet semmi több, mint Mila 1D mániája és az unalmas tanórák következménye. E kettő hatására írtunk tele kézzel másfél A4-es füzetet, majd,  hogy ne vesszen kárba, gépeltem le, és most, amint barátnőm kijavítja, tesszük is fel.

A mostani rész kicsit rövid lett, viszont annál eseménydúsabb, szóval várjuk a megjegyzéseket!

Jó olvasást!

Doraa

Harry

Amikor szembesültem a tükörképemmel, kicsit sem voltam boldog. Nagy masnik, virágok és szívecskék csúfítottak az arcomat, és a jobb alkaromon valami elmebeteg gyermekmondóka éktelenkedett.

A tettes nevét üvöltöttem.

- Mi van? - támolygott a fürdőszobába Louis a tarkóját vakargatva, nagyon álmos szemekkel.

- Ezt mégis mikor alkottad ide?
- Mit? - pislogott rám ártatlan tekintettel.

- Komolyan? - grimaszoltam.
- Nem értem, miről beszélünk - ásított.

 Mély levegőt vettem, és mivel reggel lévén nem éltem át a humort, csöndben elkezdtem lesikálni magamról Louis mesterművét.

Egy bögre kávéval, egy óra készülődéssel és egy újabb óra válaszolgatással később ismét felhőtlen volt a hangulat, és a fiúkkal beültünk a turnébuszba egy kicsit kockulni. Persze ezerrel ment a versengés, és tuti biztos csaltak, amiért megint nem én nyertem. 
Az újabb szörnyű jelekkel inkább nem törődtem - természetesnek vettük Louis-val, hogy egymás ölében fetrengünk, szinte folyamatos volt a fizikai érintkezésünk, és ahányszor vetettem rá egy pillantást, úgy éreztem, rögvest elolvadok.
Próbáltam meggyőzni magam, hogy ez a baráti szeretet. Tényleg próbáltam. Minden erőmmel.
Ő meg egyszerűen fogta magát, elkapta a pillantásom, és rám mosolygott. Idétlenül visszavigyorogtam, majd összefüggéstelen mondatokat kezdtem hadarni Zaynnek, aki csak szótlanul vigyorgott mellettem, és hol rám, hol Louis-ra pillantott.

A napot masszív semmittevéssel töltöttük, végre nem kellett sehova rohanni, sehova készülni, semmit sem írni vagy tervezni, és ilyen már rég nem fordult elő. Szóval csak ittuk egymás után a cappucinokat, tömtük magunkba az egészségtelen nassolnivalókat, és olyan jókat nevettünk, hogy belefájdult a hasunk.

Aztán ahogy elkezdett sötétedni, magunkra kaptunk néhány ruhát, megigazítottuk a hajunkat, és ellentmondás nem tűrően intettünk búcsút a kis magángárdánknak.

Liam végzett egy kisebb kutatást, és kiválasztotta a számára legszimpatikusabb helyet. Ötöcskén levonultunk oda, és a bemelegítő kör után tökéletes hangulatba kerültünk. Csupán néhány rajongónak sikerült kiszimatolnia, hol vagyunk, de teljesen tisztelettudóak voltak, mi meg cserébe jó fejek.

Louis

Az egész napos kikapcsolódás még az esti alvásnál is jobban feltöltött energiával. Igyekeztem minél többet beszélni Harryvel, esetleg minél többször megnevettetni őt, nehogy megint eltávolodjunk egymástól.

Szinte minden pillanatban hozzáértem, mert ezt akartam. Vagyis inkább vágytam arra, hogy a bőröm az övéhez érjem, még ha csak a kivételesen testét fedő szöveten keresztül is.

Szerettem, ahogy esetlenül néha rám mosolyog, és abszolúte nem érdekelt, hogy a többiek esetleg mit látnak mindebből és mit nem.

Az esti bulizásnak vidámsággal néztem elébe, ám csajozni kivételesen egyáltalán nem volt kedvem. Liam egész jó kis helyet talált, a fények villogtak mindenütt, a zene pont olyan hangosan bömbölt, hogy az ember még éppen ne süketüljön meg, a piát pedig a pultos gyorsan a kezembe nyomta.

Húzásra ittam meg, majd kerestünk egy félreeső asztalt, ahová mind a hatan leülhettünk volna, ha lettünk volna annyian.
Ám ekkor nem várt személy érkezett. Az új sminkesünk, akit leginkább csak látásból és köszönésből ismertem, jelent meg az asztal mellett. Zayn felállva fogadta, és apró csókot nyomott a szájára, ezzel egyértelművé téve, hogy a velünk szemben ülő lány Anne.

Miután minden formaságon túlestünk, finoman elkezdtük vallatni a lányt, hogy vajon milyen hamar hagyja faképnél barátunkat - csalódnom kellett.

Ugyanis rá kellett jönnöm, hogy ők bizony totálisan beleestek egymásba, ami pedig azt jelenti, hogy már Zayn is képes volt megtalálni az igazit, én pedig még mindig nem.

Tekintetem Harryre tévedt, aki szintén elgondolkodott valamin. Aztán a srácok hoztak még egy kör piát, valami kevertet és iszonyat erőset, a hölgynek pedig valami színes díszített löttyöt.

- Ha megbocsátotok, kimennék a mosdóba - állt fel Anne az asztaltól pár perc múlva, ahol már csak én, Harry, meg a pasija ültünk.

- És ha nem bocsátunk meg? - vetettem oda.
Negédesen nézett rám.
- Akkor is.

- Megfognád? - kérdezte, és az italát Zayn kezébe adta. Az alacsony asztalra, amin roppant illetlenül fenn volt a lábam, talán azért nem tette le, mert az előbb is véletlen majdnem lerúgtam a hamutartót.

- Persze - válaszolt a kérdezett magától értetődően.

- Köszönöm - kapott ezért egy puszit a szájára. - Szeretlek.

- Jól kifogtad - ismertem be hangosan, miután a lány elment.

- Én is megyek, mindjárt jövök - állt fel Harry is.

Harry

                                      

- Megfognád? - nyomtam Louis kezébe a poharamat, és válaszra sem várva álltam fel.
- És a puszim meg a szeretlek hol marad? - háborgott Louis. 
Nem tudnám megmondani, hogy mi játszódott le a fejemben, vagy hogy lejátszódott-e egyáltalán valami. A piára is foghatnám, de igaziból semmi köze nem volt hozzá.

A mindennapok megszokottságával hajoltam le hozzá. 
- Szeretlek - leheltem, majd ajkaimat az övéire nyomtam. Csak egy pillanatig tartott, de mintha... Minta belém csapott volna az áram, és eufóriát vezetett volna belém. 
Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy meg akarom várni a reakcióját, szóval azonnal megpördültem - Zayn mindent tudó mosolya így sem kerülhette el a figyelmem -, és sietősen távoztam a kijárat irányába. Szükségem volt néhány percre, hogy felfogjam, mit is tettem. És hova is fog ez vezetni... És mennyi időn belül...

Kései - vagy épp korai - óra lévén az utca üres volt, sehol egy lélek. A falnak támasztottam a fejem, és mélyeket lélegeztem. Nem értettem, hogy ezt miért veszem komolyan. Louis-val eddig is folyton puszilgattuk, meg ölelgettük egymást, és bármit mondtunk a másiknak, elpoénkodtuk... De most... 
- Harry - hallottam Louis hangját a hátam mögül.

Nem fordultam meg. Vártam, hogy elkezdjen kiabálni, hogy mégis mit gondoltam, vagy mondjon valami frappáns viccet, és nevessünk a dolgon... De semmi ilyesmi nem történt.

- Harry - ismételte, és közelebb lépett hozzám. - Harry - kezdett bele harmadszorra is. - Ezt meg kellene beszélnünk.
Továbbra sem reagáltam, de ő azért folytatta.

- Nézd, én nem igazán... Tudom, hogy... Nem tudom hova tenni... Mármint... Ez most mennyire volt komoly?
Még mindig képtelen voltam megszólalni. Nagyot nyeltem, ő pedig közvetlen mögém lépett.

- Harry... Kérlek, nézz rám.
Amíg ki nem kellett nyitnom a szemeimet, nem is gondoltam volna, hogy sírok.

Amikor összekapcsolódott a tekintetünk a falhoz nyomott - jobb szó híján -, letörölte a könnyeket az arcomról, és nemes egyszerűséggel... megcsókolt.

7. Mistake

Sziasztok!
Mivel meg van az öt komment, itt az új fejezet, reméljem, tetszeni fog. Köszönjük a megjegyzéseket, a következő fejezet hat darab után jön! :)
Mila

Louis
 
Niallék szobáját választottuk ki áldozatnak, ott gyűltünk össze, és pizzát eszünk ebédre. Természetesen órás veszekedés alakult ki abból, hogy milyen feltétest vegyünk, így hát ötfélét rendeltünk végül.

Míg várakoztunk a kiszállításra, elérkezettnek éreztem az időt, hogy feltegyem az egész nap fejemben motoszkáló kérdést. Lábaimat lazán Harry ölébe dobva elterültem a kanapén, és édesen Zaynre mosolyogtam. Egyelőre még nem sejtette a végzetét.

- Zayn! – rám nézett. - Mesélnél nekem valamit egy bizonyos Anne-ről...

- Hát... Csak egy ismerősöm - vetette oda mű lazán.

- Én speciel egyetlen ismerősömmel sem sms-ezem órákig arról a témáról, hogy ki szeret jobban kit, illetve nem huszonhat üzenetben kívánok neki jó éjszakát - cukkoltam tovább.

- Csak nem... - kezdte a mondatot Niall, amit Liam fejezett be.

- Barátnőd van?

Fekete hajú barátunk felsóhajtott, és olyan fejet vágott, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak a csínyen.

- Jah...

- És.. nem kéne nekünk úgy például bemutatnod? - lelkesedett Harry. Ez főként onnan látszott, hogy előrébb csúszott a kanapén - ezzel majdnem lelökve a lábamat- és kíváncsian előrébb hajolt, hogy biztos semmiről se maradjon le.

- Az az igazság... hogy... hogy már ismeritek...

Zayn egyre jobban zavarban volt én meg feltűnően kezdtem durcázni, és magam alá húztam a lábam.

- És mégis ki az? - tettem fel a kérdést.

- Hát... az... egyik sminkesünk - nyögte ki végre.

Pillanatnyi döbbent csend, majd nevetés, amit kopogás zavart meg. Végre megjött a pizza is, mindenki nekilátott a sajátjának. Harry észrevette a duzzogásom, és miközben a kezébe vett egy szeletet, visszapakolta a lábaimat az ölébe.

- A tiéd milyen? - kérdeztem tőle.

- Finom - vonta meg a vállát. - Kérsz?

Az arcomba tolta a pizza szeletét, én pedig jó nagyot haraptam belőle.

- Tényleg finom.

Cserébe ő is megkóstolta az enyémet, hogy ne maradjak adósa.

Harry
 

Azt követőn, hogy telezabáltuk magunkat pizzával, felmerült, hogy próbára kellene mennünk. Összeszedtük tehát magunkat, és a menedzsmenttel együtt célba vettük a helyi stadiont. Gyorsnak vagy zökkenőmentesnek nem épp mondható beéneklés után birtokba vettük a színpadot, majd miután lenyomtuk a számok felét, szünetet tartottunk. Nagyjából két liter teát ittunk meg fejenként, majd - meg nem tudnám mondani, ki kezdte - körbe-körbe kezdtünk rohangálni a nézőtéren egymás után.

A szünet után a More Than Thisszel folytattuk a próbát. Igen sűrűn pislogtam Louis felé, és rendkívüli büszkeséggel töltött el, hogy mennyit fejlődött az első közös fellépésünk óta.

Mikor észrevette, hogy nézem, felvette a szemkontaktust, és egymásnak énekeltük a refrén szavait - I can't love you more than this... Aztán a szám végére persze, mint általában mindent, ezt is totálisan elhülyültük, és egymás nyakában kötöttünk ki. A fiúk a hasukat fogták a nevetéstől, Paul viszont már nem annyira, szóval próbáltuk a tőlünk telhető legnagyobb komolysággal végigénekelni a maradék nyolc dalt.

Mivel még hosszú óráink voltak a koncert kezdetéig, úgy döntöttünk, szétnézünk a városban.

Szívünk szerint végigsétáltunk volna az utcákon, ám ezzel kapcsolatban némi akadályba ütköztünk volna - gondolok itt pár ezer tini lányra -, szóval autóval furikáztak el minket a város látványosságaihoz.

Miután Louis-val újra minden rendben volt köztünk, felszabadultan beszélgettünk az autóban a többiekkel, és persze minden harmadik mondat után visszatértünk Zayn kapcsolatához. Nem annyira örült neki.

Mikor aztán rövidebb szünet állt be a beszélgetésbe, és az ablakon bámultam kifelé, Louis megkocogtatta a vállam. Kérdőn felé fordultam.

- Szeretlek - közölte tényszerűen.

- Én is - paskoltam meg a combját.

Louis

Mikor Harry a combomon felejtette kezét egy pillanatra, kellemes borzongás fogott el. Egyszerűen jó érzés volt kimondani, és még jobb volt visszahallani, hogy szeret. Elégedettséggel töltött el. Átöleltem a vállát, egészen addig, amíg vissza nem érkeztünk a stadionba. Ott már elszabadult az őrület. Visongó lányok, őrült rajongók mindenütt. Persze hogy szeretjük őket, és hálával tartozunk nekik, mert miattuk állhatunk pár perc múlva a színpadon, ám mégis volt egy olyan sejtésem, hogyha most kimennék közéjük, még a gatyámat is letépnék rólam.Ezeket a gondolataimat a többiekkel is megosztottam, ők pedig nevetve értettek mélységesen egyet.
Odabent a csapatunkat szanaszét szórták stylisokhoz, sminkesekhez, fodrászokhoz. Ez volt az a rész, amikor legtöbbször egy kicsit egyedül maradtam, és végre kikapcsolhattam az agyam. Egyszerűen nem volt más dolgom, mint hogy a színpadra lépjek, és önmagam legyek. A koncert energikusan zajlott le, a tömeg velünk együtt üvöltötte a dalokat, és minden a helyén volt. Néha lopva Harryre mosolyogtam, de sosem nézett vissza, énekelt teljes szívéből, a szövegre és a dallamra koncentrálva. Minden jól ment, az utolsó dal legvégéig. Az utolsó refrén volt hátra, amikor nem tudom, mi történt. Vagy a szöveget vagy a dallamot ronthatta el, én csak azt hallottam, hogy a dalt a többiek viszik tovább, Harry pedig elhallgat.
Miután lejöttünk a színpadról, nem volt túl boldog, bár a koncertet sikeresen fejeztük be, a hibáját észre sem lehetett venni.
- Mi történt? - érintettem meg a könyökét. Ha egy egyszerű baki lett volna, már nevetett volna önmagán, és ő lenne a leghangosabb, aki elmagyarázza, hogy az direkt úgy volt. De most hallgatott.
- Én... - kezdte, de aztán nem folytatta. - Nem tudom... A fejét rázta, majd a nyakam köré kulcsolta karjait. Pár másodpercig tartott csak, amíg visszaöleltem, majd a többiek után siettünk az öltözőbe. - Este buli? - ordított a levegőbe Niall. - Igeeen! És épp itt az idő, hogy elhívd, és közelebbről is megismerjünk egy bizonyos Anne-t... - kontrázott Liam Zayn felé fordulva. - Úgy sem úszom meg, mi? - próbálkozott azért a mi kis hősszerelmesünk.

- Ki van zárva! - szálltam be én is a beszélgetésbe széles vigyorral. Miközben elhaladtam Harry mellett, magától értetődőnek tűnt, hogy kezemet végighúztam a derekán. Magunkra kapkodtuk a ruhát egy gyors fürdés után, majd belevetettük magunkat az éjszakába.

Harry

Nem tudom, mi történt az I want alatt, ránéztem Louisra, aki elmélyülten, fülig érő mosollyal fürkészte a közönséget, és hirtelen elfelejtettem, hogy most hol is vagyok és mit is kéne tennem. Egyre jobban megijedtem a magamon észlelt jelektől. Miután befejeztük a koncertet, Louis próbált érdeklődni, hogy mi történt, miért Niall és Liam vitte tovább a számot, de képtelen voltam válaszolni. Nem akartam, de nem is igazán tudtam,. A késői bulihoz pedig inkább kevesebb kedvem volt, mint több, főleg, hogy másnap nyolckor kellett megjelennünk egy rádióstúdióban. Az aggályaimat meg is osztottam a többiekkel.
- Ne már, Harry - nyafogott Liam. - Minden helyen elmentünk bulizni, pont ezt hagyjuk ki? 
- Nem azt mondtam, hogy ne bulizzunk, csak hogy nem ma. Holnaputánig itt vagyunk, holnap este is elmehetünk. Hulla fáradt vagyok, és nem is vagyok a topon.
- Holnapután reggel indulunk tovább - jegyezte meg Zayn. - Nem hiszem, hogy bárki örülne, ha másnaposan indulnánk útnak.
- Bár annak se örülnének, ha másnaposan adnánk interjút... - állt Louis a pártomra.
- Szóval halasszuk el? - sóhajtott fel Niall. - Pedig úgy megjött a parti hangulatom.
- Neked mindig az van, Niall - nevetett fel Zayn.
- Na jó, menjünk holnap - mondta ki a végszót Liam, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Szerettem én is a többiekkel bulizni, de ez az este tényleg nem lett volna rá alkalmas. Sokkal inkább vágytam arra, hogy valami vígjátékot nézve punnyadhassak a szállodai ágyamban. Ennek jegyében én a hotel előtt nem is álltam meg a lányoknak - a biztonsági embereink nagy örömére -, és amíg a többiek átverekedték magukat a rajongókon, átcuccoltam Louis szobájába, Zayn holmijait pedig az egyszemélyesbe cipeltem - persze az ő korábbi beleegyezésével.
Mikor Louis benyitott a szobába, én már rendelt vacsoránkat falatozva ültem a kanapén, és nyomogattam a távirányítót.
- Filmezünk? - érdeklődött mintegy mellesleg Louis.
- Aha - feleltem egykedvűen. 
- Na és mit nézünk? - próbálta életben tartani a beszélgetést.
- Igazából szerelem? - vetettem fel, miközben Louis lehuppant mellém.
- Na azt még egyszer meg nem nézem veled. 
- Most miért? - Mielőtt válaszolhatott volna, folytattam: - Csak szexre kellesz?
- Jó, oké - vonta meg a vállát, és kényelmesen feldobta a lábait az asztalra.

Nem sokat kommunikáltunk a film alatt, és bár érdekes volt, az én szemem már-már leragadt néhány jelenet alatt.

Louis

Amikor a szobámba benyitva Zayn helyett Harryt találtam, enyhén meglepett, de a dolog egyáltalán nem zavart... Sőt... Mellé helyezkedtem, és próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de szemlátomást a fáradtság nem csak ürügy volt. Nagyokat pislogott egészen addig, amíg arra nem lettem figyelmes, hogy feje a vállamra dőlt. Nem volt éppen kényelmes pozíció, de nem mertem megmozdulni, mert attól féltem felébred. Azt pedig semmi esetre sem szerettem volna, hagy pihenjen csak, ráfér.
A film nem volt túl érdekes, helyette inkább Harryre koncentráltam. A lassan fel-le mozgó mellkasára, és a dezodorja illatára. A tekintetem az asztalra siklott. Észrevettem az ottfelejtett filctollat, ami még az előző autogramosztogatáskor maradhatott a kezemben. Ügyeskedve elértem, és művészi precizitással kezdtem el rajzolni a vállamon alvó arcára. A szuszogása csiklandozta a nyakam, amikor mocorgásomnak hála még jobban rám nehezedett, és egyben hozzám simult. Apró sóhajtás hagyta el az ajkait. Szépet álmodhatott. Aztán a film véget ért, természetesen gyönyörű happy enddel. A karomat már egyáltalán nem éreztem, így megkíséreltem kellemesebb pozíciót felvenni, de ekkor már láttam, hogy Harry ébredezett.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. Erre ijedten kapta fel a fejét. - Már is reggel van? - esett kétségbe. Iszonyat édes... Akarom mondani laza és férfias mozdulattal dörgölte meg szemeit, és körbenézett a sötét szobában.
- Louis! - boxolt bele a vállamba. Egyszerűen nevettem rajta. - Igen, amúgy nekem tetszett a film, amit választottál... És neked?
Gyilkos tekintettel nézett rám, majd elsétált az ágyáig, ledobálta magáról a cuccait, és arccal előre vetve magát a párnák közt landolt. Magamban még jót kuncogtam rajta. Miután tettem egy kitérőt a fürdőszobába, az ágyamhoz sétáltam, és épp lefeküdtem volna, amikor láttam, hogy a szomszéd ágyon fekvő egyébként meztelen srác fázósan húzza magához a lábait, teljesen összegörnyedve. Persze hogy a takarója alatt helyett a takaróján variációt választotta. Még puhább az ágy, meg minden, értem én, de azért mégis csak... Megragadtam az ágytakarómat, és egy laza mozdulattal ráhajítottam. Morgott valamit, miközben kényelmesen elhelyezkedett. Aztán végre én is lefeküdtem aludni. Reggel pedig a nevem ordítására keltem.

6. Talk

Sziasztok!
Íme itt is az új fejezet, viszont a következőt csak öt komment után fogom feltenni, mivel tényleg szörnyen kíváncsi vagyok, mit gondoltok a történetről...
Doraa

Harry

Nem találtam szavakat. Tátva maradt a szám.

Ha Zayn lettem volna, valószínűleg elszívtam volna egy cigit. Ha otthon lettem volna, minden bizonnyal elmentem volna kiszellőztetni a fejem. Ám mivel én nem dohányoztam, a rajongókkal való találkozásra pedig jelen helyzetben a legkevésbé sem voltam kompatibilis, nekiálltam csöndben összepakolni a maradék cuccomat. Aztán kopogtattak az ajtón, és választ sem várva Zayn lépett be rajta.

- Hagyjuk - kértem, mivel már a tekintetéből kiolvashattam, hogy nem zsebkendőt kérni jött.

- Harry... Figyelj... Nem akarok beleszólni, de meg kéne beszélnetek...

- Tudom, de nincs kivel beszélni, ez egy idióta! Az elmúlt pár napban annyira megkattant, hogy rá sem lehet ismerni. Olyan címeres marhaságokat hord össze, hogy csak lesek.

- És akkor? Szerinted mi a megoldás?

- Hát hogy bocsánatot kér - mondtam az egyértelműt.

- És ha nem fog?

- Fog. Ha meg még sem, akkor rábaszott.

- Harry...

- Fogd meg a bőröndjét légyszi, és induljunk - vágtam a szavába, ő meg csalódottan ugyan, de eleget tett kérésemnek.

Louis

Miután leértem, rögtön a buszhoz siettem, és kényelmesen elhelyezkedtem. Niall és Liam még mindig a tegnap este viccesebbnél viccesebb jeleneteit tárgyalták, melyben, ha jól hallottam, igen nagy szerepet játszott egy bizonyos szemetes konténer.

Kivételesen nem szálltam be a beszélgetésbe, hanem a fülhallgatót a fülembe dugtam, maximumra hangosítottam a zenét, és kibámultam az ablakon.

Persze az elsuhanó táj nélkül nem volt túl érdekes - a busz egyhelyben állt-, de akkor is jobban éreztem magam.

Aztán hirtelen a srácok mellém pattantak - ez alatt pedig azt értem, hogy Liam szó szerint az ölemben landolt lovagló ülésben –elvették a telefonom, amiről a zenét hallgattam, és édes hangnemben kezdtek arról faggatni, hogy:

- Mi a hézag, tesó?

- Mióta beszéltek ti így? - nevettem ki őket.

- Zayn tanította! - újságolta Niall nagy lelkesen.

Határozottan nem lepődtem meg.

- Mikor indulunk?

- Úgy fél óra - nézett a csuklójára Liam.

- Csúcs - motyogtam. Legkevésbé sem volt kedvem most órákat tölteni Harrytől néhány méterre.

Lehet, hogy megbántottam, de csak az igazat mondtam. Mindegy is, nem számít – gondoltam, bár tisztában voltam vele, hogy előbb-utóbb meg kell majd beszélnünk.

A srácokat a fél utazáson egy kamerával boldogítottam. Mindenkit alaposan kifaggattam, hogy mit üzen az utókornak, illetve hasonló értékes témákról. Közben megkaptunk a következő napi menetrendeket is. Munka, munka hátán... Mikor fogok én így csajozni?

Harry

Megkértem Zaynt, hogy ezúttal hadd legyen enyém az egyszemélyes szoba. Nem volt boldog, de belement (Louis véleményét meg egyszerűen csak nem kértem ki).

A hotel előtt kiosztottunk néhány autogramot, odabent pedig - mielőtt Louis számára világossá válhatott volna, hogy nem leszek vele egy szobában - előresiettem, és a szobámba bezárkózva olyan dolgokkal ütöttem el az időt, mint netezés, tévézés és nassolás. Ezekbe olyannyira sikerült belemerülnöm, hogy mire észrevettem, odakint már a hold ragyogott. Szóval ideje volt vacsorázni.

A sima sült csirke mellett döntöttem, amit hamarosan fel is hozott a szobapincér. Fél órával később teli hassal, elégedetten olvastam egy kezem ügyébe akadó könyvet a kanapén, amikor kopogtak az ajtón.

Majd meg is próbáltak behatolni, ami hála a zárnak, nem sikerült.

- Bejöhetek? - érdeklődött Louis fojtott hangon.

- Az attól függ - sétáltam az ajtóhoz.

- Beszéljük meg! - kérte. Válasz helyett kitártam előtte az ajtót.

- Hát tudod, Harry... Figyeljizéénnemakartalakmegbántanicsakfelhúztáléskicsúszottaszámondenemgondoltamkomolyanésamúgyissajnáloméstéényleghülyevoltamés…

- Levegőt is vegyél - figyelmeztettem.

- Ne haragudj - fúrta tekintetét az enyémbe további magyarázkodás helyett. Én meg egy pillanatig úgy éreztem, hogy el tudnék olvadni, és Louis karjaiba omlani. 

Romlott lehetett a csirke, nyújtok is majd be panaszt - gondoltam.

- Nem haragszom - nyögtem ki, mikor végre sikerült visszaszállnom a földre. - Csak szarul esett, és jogtalannak éreztem a kioktatásod.

- Sajnálom. Tényleg. Csak bekattant az agyam, mikor megláttam, hogy részegen egy buliban egy irodában akarsz... Nem szoktam ehhez hozzá. Te nem ilyen vagy.

- Naná, hogy nem. Nem tudom, mi ütött belém, mikor megláttam, hogy veled van Amelie, egyszerűen elöntött a düh...

- Béke? - mosolygott rám félénken, és felém nyújtotta jobbját.

- Béke - bólintottam, majd a kezét megragadva magamhoz húztam, átöleltem, és megveregettem a hátát.

Louis

Miután elengedtük egymást, leültünk az ágyra egymással szemben. Több hétnyi elnyomott probléma szakadt ki belőlem, a távol lévő család és barátok, az összezártság, a folytonos utazás mind fárasztó tud lenni egy idő után. Beszélgettünk, és sört ittunk. Annak hatására aztán meglett a hangulat is, és annyit nevettünk, mint már nagyon rég nem.

Este tizenegy felé mentem vissza a szobámba, vigyázva, hogy nehogy felkeltsem Zaynt nagy jókedvemben. Ha jól láttam, aludt, de a telefonja villogott, és rezgett. Nem ébredt fel rá, ezért odaosontam - csak egyszer rúgtam bele az ágy szélébe. Az SMS-t valami lány küldte, és semmi több nem volt az üzenetben, mint hogy 'jó éjszakát'.

Ám amint visszaléptem, beérkezett üzenetek sokaságát láttam ugyanettől a lánytól. Azt hiszem, lesz miről beszélgetni Zaynnel...

Gyorsan lezuhanyoztam, és mosolyogva másztam be az ágyamba. Azt hiszem, régen éreztem ekkora békességet.

Másnap reggel a legszebb álmomból riasztott fel a telefoncsörgés. Zayn kipattant az ágyból, és bevonult a fürdőbe, én pedig a fejemre pakoltam a párnát, és igyekeztem visszaaludni. Erre viszont egy cseppnyi esélyem sem volt, mivel hamarosan az egész banda a szobában volt, visítva, nyávogva és egy vödör hidegvízzel.

Miközben megtörölköztem, azt állították, hogy ez a tegnap reggel miatti bosszú, és megérdemeltem. Személy szerint ettől nem lettem kevésbé nedves, de ha ezzel kisebb a bűntudatuk...

Miután mindenki felöltözött, úgy döntöttünk meglógunk Paul elől, és beülünk egy közeli kis kávézóba a téli hideg elől. Persze mindebből az lett, hogy amint kiértünk a szállodából, azonnal hógolyókkal kezdtük dobálni egymást, senkit sem kímélve. Mikor már megelégeltem, hogy a kezem kezd jégcsappá változni, Harry mögé osontam, és mindkét tenyerem a nyakához nyomtam.

Persze puszta kedvességből, hátha túlságosan melege van.

Harry

Louis-val rengeteg témát kibeszéltünk, amelyeket hanyagoltunk az utóbbi néhány hétben, de persze végül ez is ökörködésbe fulladt, mint általában minden. Szőlőt dobáltunk egymás szájába, majd magköpő versenyt tartottunk. Zseniálisak voltunk, mint mindig - és természetesen én nyertem.

Miután feltakarítottuk a maradványokat, Louis visszasomfordált a szobájába, én pedig gyors fogmosás után bevetődtem az ágyba.

Reggel Liam azzal ébresztett, hogy úgy döntött, ma mi keltjük Louis-t a tegnapi miatt. Habár nekem nem volt részem a sípos ébresztőben, azért Louis mindig megérdemel egy kis tréfát, szóval egy vödör vízzel felszerelkezve rontottunk be a szobájába, és - csodák csodájára, Zayn ma nem legutolsóként kelt fel - az álomszuszékot visítozva, nyivákolva, ugrálva, ugatva és egyéb idegesítő hangokkal örvendeztetve ébresztettük.

A nyakában kikötő vödörnyi víz már csak hab volt a tortán, de sajnos nem hatotta meg eléggé.

Miután ezen is túltettük magunkat, effektíven kiszöktünk kávézni. Amiből persze ezúttal sem kávézás lett, hanem hó csata.

Nem tudnám megmondani, hogy miért, de amikor Louis kezeit a nyakamon éreztem, didergés helyett melegség öntött el. A kezeit elkapva szembefordítottam magammal - és megint csak meghatározhatatlan okokból - az orrához dörgöltem a sajátomat.

- Eszkimó puszi? - érdeklődött mosolyogva. Vigyorral az arcomon vontam meg a vállam, amikor mennydörgő hang szólalt meg.

- Mégis mit képzeltek, mi a fenét műveltek? - csattant élesen Ted, az egyik biztonsági őrünk hangja.

- Hógolyózunk - világosította fel készségesen Liam. - Beszállsz?

- Nagyon vicces. Befelé.

- Ugyan már - unszolta Niall. - Senki nem fog elrabolni vagy ilyesmi.

- Még csak rajongók sincsenek itt! - kontrázott Zayn.

- Azt hiszed? - vonta fel Ted a szemöldökét, és az út túloldalára biccentett, ahol valóban ácsorgott egy kisebb csapat elszánt tini lány.

Mielőtt Ted megakadályozhatta volna, a fiúkkal átrohantunk az úton, és nekiálltunk képeket készíteni illetve autogramot osztani a nagyjából tucatnyi lánynak. Ted maga előtt összefont karral nézte végig a kis magánakciónkat, ám amikor a lányokkal is hó csatázni kezdtünk, közbelépett, és visszaterelt miket a hotelba.

A friss élményeket kitárgyalva masíroztunk fel a szobáinkba. 

5. Seventeen and drunk

Sziasztok!

Pár pillanattal ezelőtt úgy éreztem, hogy egyszerűen muszáj feltennem egy fejezetet, és itt is van! Elszomorodtam, mert visszajelzést most sem kaptunk, pedig a rendszer szerint azért van egy két olvasónk, de hát ez van... Azért továbbra is jó olvasást!

Doraa

Harry
Iszonyú fejfájással keltem és forgott velem a szoba. Csak részletek maradtak meg az előző éjszakából, de azt hiszem, jobb is. Sajnos azonban azt a részt, amikor Louis Amelie-vel láttam – és azt, amikor az ágyamba hánytam, ám ez nem lényeges -, nem sikerült elfelejtenem.

Nem mintha dühös lettem volna, csak nem értettem, hogy mi történt, hiszen nem úgy ismerem, mint aki egy numerára szed fel egy csajt. Mármint valószínűleg magától is rájött, hogy a randim nem sikerült túl jól, de egy szóval sem mondtam neki, hogy nem lesz folytatása. Útra keltem hát, hogy megbeszéljem vele, ám szokásos dudorászása helyett csak a víz csobogását hallottam.

Komoly megfontolás után ráütöttem kettőt a fürdőszoba ajtóra.

- Mi van? – kiabált ki.

Válasz helyett benyitottam. Nem különösebben lepődött meg. Kilépett a zuhany fülkéből, a derekára tekert egy törölközőt, majd a fogkeféjét kezébe véve kérdőn nézett rám.

- Amelie-vel voltál – állapítottam meg ismét.

- Az nem úgy volt – sóhajtotta, majd a fogkrémért nyúlt.

- Hallgatlak – indultam a zuhanyzókabin felé.

- Amúgy mióta használjuk egyszerre a fürdőszobát?

- Nem az a lényeg – világosítottam fel, miközben meleg vizet engedtem magamra. – Jobban érdekel az, ami tegnap este történt.


Louis
Az előbbi témán hamar túlléptem, és inkább Harry kérdésére koncentráltam.

- Mi is? Hát... Elmentem táncolni, és egyszer csak a nyakamba ugrott a csaj, minden szó nélkül. Én meg hát... Nem voltam a legjobb passzban, meg rég volt barátnőm, mivel a turné miatt nem tudok ismerkedni... De nem ez a lényeg. Szóval ott termett, és rám mászott, se szó, se beszéd. Aztán megláttalak téged... Láttam, hogy... Csak akkor mondta meg a nevét. Onnan meg hamar rájöttem, hogy mi a helyzet, és indultam téged összevakarni. Bár jó kis elfoglaltságot találtál magadnak, ez tény... - habogtam össze-vissza.

- Igen. Igazad van. Ötletem sincs ki volt az a balfasz, aki miatt félbeszakadt a csodálatos estém mennyei befejezése - vetette a szememre felháborodottan.

- Harry. Tizenhét és részeg. Jelentenek neked ezek a szavak bármit is?

- Na jó. Kösz - nyögte ki végül, ám be kell vallnom, a szemére vetett két indok helyett sokkal inkább zavart az, hogy idősebb nőkkel fekszik össze jobbra meg balra.

Miután végeztem a fogmosással a cuccaimhoz léptem, és magamra kaptam néhány ruhát. Fölösleges erőlködnöm, úgyis átöltöztetnek. Elővettem a táskámból a piros sípomat, és elindultam a többiek után nézni.

Harry
Tüntetőleg csöndben folytattam a zuhanyzást, és mivel ő sem szólalt meg, a hajamat is halálos nyugodalommal mostam meg. Mire végeztem, Louis eltűnt a fürdőből. Nagyon idegesített a szentbeszéde, úgy értem, nem a huszadik században élünk, teljesen természetes, hogy egy tinédzser fiú iszik, bulizik, csajozik. Azt csinálok, amit akarok, azzal, akivel akarok. Ne szóljon bele.

Miután megtörölköztem, és magamra kaptam néhány ruhát, a többiek már a folyosón vártak. Már csak egy rádióinterjún kellett megjelennünk, utána pedig egyenes út vezetett a turné következő állomására. Valószínűleg mindenkinek feltűnt a feszült hangulat Louis és köztem, de inkább nem véleményezték, ha probléma volt a bandában, mindig hagytuk, hogy az adott személyek megbeszéljék kettesben.

Szóval a szállodából a hátsó kijáraton szöktettek ki bennünket, majd egy taxiba szállva indultunk útnak. Zayn elmélyülten nyomkodta a telefonját, Niall és Liam a tegnap esti bulit vesézte ki, én és Louis pedig csendben bámultunk ki az ablakon.

Az autóból kiszállva rajongók százai fogadtak minket. Szó szerint. Teljesen ledöbbentünk, hiszen ilyenkor legszívesebben mindig mindegyikükhöz odamennénk egyesével beszélgetni, ám most szinte semmit nem engedtek a biztonsági embereink, szóval újfent csak odaintegettünk a sok sikoltozó lánynak, majd beléptünk az épületbe, és egyenesen bevezettek minket a stúdióba.

Louis
Az interjú alatt végig szórakoztattuk a riportert a reggelünk bűbájos részleteivel. Én kitörő lelkesedéssel, a többiek pedig majdnem hozzám vágtak egy forró bögrényi kávét, egy mikrofont állványostul és két könyvet. Nem díjazták, hogy síppal, és keljetek, ti mihaszna népség felkiáltással lerángattam róluk a takarót.

Meséltünk a turné sikerességéről és a rajongók iránt érzett szeretetünkről. Harry végig alig szólalt meg, így biztos lehettem benne, hogy hamarosan újabb beszélgetéssel kell szembenéznem.

Evés után visszamentünk a szállodába, ahol a holmink elrámolása közben kezdtem el Harryt faggatni.

- Most mi a bajod? - Igyekeztem minél kevesebb ingerültséget engedni a hangomba.

- Semmi.

A cuccait izomból vagdosta bele a táskájába, így sejtettem, hogy a válasza igazságtartalma vetekszik a nullával.

- Még mindig a tegnap este? - kezdtem el majdnem kiabálni.

Abbahagyta a törést-zúzást, de nem felelt.

- Oké. Jól van. Tudod mit? Többet nem szólok bele! Piáld szét az agyadat, és menj át minden kurván. Egészségedre.

Összerántottam a cipzárt a bőröndömön, és kiléptem az ajtón.

Harry

- Louis, baszd meg! - üvöltöttem, mielőtt becsukhatta volna az ajtót, és az épp kezem ügyébe kerülő cipőt ügyes célzással az ajtókerethez hajítottam, így nyerve még több időt. - Ne ess szélsőségekbe, ne csinálj úgy, mintha te nem innál, és mi a francról beszélsz, úr isten, mi a fasz van veled? Ki vagy te?

Néhány másodpercig halálos csend uralkodott, majd Louis kivágta az ajtót, és teljes nyugodtsággal elém sétált.

- Oké, Harry. Tudod, mit? Igazad van. Tényleg nem olyan nagydolog, hogy iszol vagy csajozol. Csak könyörgöm, ne azért dugj meg egy csajt, mert az, akire igazából vágytál, helyetted engem akar - mosolygott a képembe negédesen, majd hátat fordított, arrébb rúgta a cipőt, amely megakadályozta az ajtó becsukását, és távozott a tett helyszínéről.

4. Party hard

Sziasztok!

Itt az újabb fejezet, remélem tetszeni fog. Amit bánok az az, hogy kritikát egy darabot sem kaptunk, pedig örülnénk a visszajelzésnek... Jó olvasást!

Doraa

Harry

A körülbelül második kör tequila után vettem észre, hogy Louis eltűnt mellőlem, és tíz méterrel arrébb egy csajjal enyelgett. Leugrottam a bárszékről, és kissé ingatag léptekkel indultam felé.

Akkor láttam meg, kivel táncol. Amelievel. Nem tudtam, hogy mit fogok mondani, vagy csinálni, de immáron nagyon dühösen közeledtem feléjük. Ekkor hirtelen elém ugrott egy barna hajú lány.

- Harry, ugye? – csavargatta egy hajtincsét.

- Öhm, ja – bólintottam.

- A nevem Daisy. – Még mondott pár dolgot, én viszont inkább az idomaival foglalkoztam. Mélyen dekoltált felsőt viselt, egy miniszoknyával. – Szóval megiszunk valamit? – érdeklődött szempilláit rebegtetve, miközben tekintetem újra az arcához ért.

Megpróbáltam mérlegelni a helyzetet, de nem igazán jutottak eszembe pro–kontra érvek, szóval inkább az egyik kezembe vettem az arcát, és cseresznyeszínű ajkaira vetettem magam. Pillanatnyi meglepődés után nyakam köré kulcsolta a kezeit. Miután eltolt magától, elindult, és intett, hogy kövessem, én pedig azt tettem. Egy irodaféleségbe kerültünk, de őszintén szólva nem igazán a szoba küllemével foglalkoztam, hanem azzal, hogy leszedjem a lányról a felsőjét. A nyakát csókolgatva kerestem a saját ingem gombjait, amikor kicsapódott az ajtó.

- Harold Edward Styles! – mennydörögte Louis.

Louis

Mikor kicsaptam az ajtót, cseppet sem lepett meg, amit láttam. Rögtön kedves stílusban kezdtem leszedni Harry fejét.

- Mégis mi a fenét csinálsz egy irodában egy húszas éveit túllépő hölggyel tizenhét évesen egy buliban segg részegen? Egyáltalán ki ez?

- Hát a csajom! – vigyorgott rám félszegen, de alig állt a lábán.

- Hát akkor szegény csajod most nagyon bánatos lesz, mert el kell tőled búcsúznia.

- Má’ most mé’? – hagyta el Harry száját élete eddigi legértelmesebb mondata.

- Mert kiskorú vagy, segg részeg, és valaki már tweetelte, hogy itt vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy néhány percen belül mindent ellepnek a paparazzik. Már pedig nem szeretnél ilyen állapotban az újság címlapján virítani, ebben biztos vagyok.

- Nem is vagyok részeg... – rázta meg a fejét, amibe szemlátomást beleszédült.

Ekkor döntöttem úgy, hogy nincs értele tovább vitatkozni. Hozzáléptem, egyszerűen megragadtam az inge gallérját, és elkezdtem cseppet sem finoman kicibálni a klub irodájából, ahová tippem sincsen, hogy jutott be.

- Louiiis! – nyafogott.

- Most hazamegyünk, jó? – igyekeztem, hogy kérdésnek hangozzon. Igazából tény volt. Odaszóltam Niallnek, hogy hazamegyünk, és tovább folytattam az utat a kijárat felé.

- Még is mennyit ittál? – tudakoltam higgadtan, miután betuszkoltam egy taxiba.

- Éppen csak egy icuri–picurikát… - vigyorgott és duzzogott egyszerre egy részeg buzgóságával.

- Valahogy sejtettem.

Harry

Miután Louis – számomra érthetetlen okokból – hazarángatott, a szállodába érve szinte azonnal dühösen vágta be magát az ágyba, és leoltotta a lámpát. Ledobáltam a ruháimat, majd csöndben leültem az ágyamra.

- Amelie-vel voltál. – Louis tüntetőleg a fal felé fordult.

- Ja.

Néhány további némán töltött perc után éreztem, ahogy háborog a gyomrom a bevitt alkohol mennyiség miatt. Nem sikerült megmozdulnom, szóval a róka az ágyamban landolt. A fürdőbe mentem kiöblíteni a számat, majd nemes egyszerűséggel befeküdtem Louis mellé.

- Van rajtad ruha? – kérdezte, miközben magamra rángattam a takaróját.

- Nincs - vigyorogtam a sötétbe.

- Sejtettem…

Hamarosan - amikor azt hitte, hogy már alszom -, kimászott az ágyból. Vélhetőleg a folyosóra száműzte az ágyneműmet, majd a parti szerkót boxerre csökkentette. Visszatérve az én ágyamra akart lefeküdni, de megragadtam a karját, és ellentmondást nem tűrve magam mellé húztam.

Louis

- Azt hittem már alszol – rendeztem magunkra a takarómat.

- Nem – éreztem, ahogy megrázza a fejét.

- Ugye tudod, hogy ha ide is behánysz, a folyosón alszol?

Válaszként egyszerűen átvetette rajtam a lábát és mellkasomon a kezét. Feltételeztem, mindezzel maradási szándékát akarta kifejezni. Mélyet sóhajtottam, és igyekeztem nem Harry forró bőrére és inkább szagnak nevezhető illatára koncentrálni.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szokásosnál nehezebben veszem a levegőt. Aztán jöttem rá, hogy az éjjel során ágyamba kerülő bizonyos egyén békésen szuszogva használ párnának. Azt a tényt, hogy én pedig átöleltem, inkább hagyjuk. Egy egyszerű mozdulattal lelöktem magamról, és nagyon nyújtózkodtam.

3. Date

Sziasztok!
Végre itt vagyunk az új fejezettel, az utóbbi időben kissé el voltunk havazva, de mostantól próbálunk rendszeresen érkezni az új részekkel. Reméljük, tetszeni fog.

Kommentelni ér!

Doraa és Mila

Louis

Amikor Harry felhívta a lányt, akinek tegnap elkérte a számát, nyugtalanság fogott el. Enyhe kényszert éreztem arra, hogy kitépjem a kezéből a telefont, a földhöz vágjam, és páros lábbal ugráljak rajta, csak azért, hogy egy újabb átlagos délutánt és estét tölthessünk sörrel a tévé előtt fetrengve. Aztán persze rájöttem, hogy mindez őrültség. Attól még, hogy egyelőre nincs programom, simán kitalálhatok magamnak valamit.

Amint visszaértünk a szállodába, Harry gyorsan átöltözött, és sietett is el, Zayn pedig felszívódott. Liammel és Niallel eldöntöttük, hogy este elmegyünk valami szórakozóhelyre, végre kikapcsolódni egy kicsit. Majd közölték, hogy fáradtak és aludni akarnak, így elvonultak a szobájukba.

Én leültem a nappaliba, a nyálasan romantikus vígjátékot valami akcióra kapcsoltam, és rendeltem kaját. Egy óra múlva állított be Paul, és miután a többieket esélye sem volt összeszedni, velem kezdte egyeztetni a ránk váró programokat. Egy mély sóhajtás után próbáltam rá figyelni, de nem igazán sikerült.

Harry

Amelie egy barna dzsekit viselt egy farmerral és barna vászoncsizmával. Zöld szemei izgatottan csillogtak, sötétszőke haja loknikban lógott a vállára. A szálloda éttermébe vezettem, leültünk egy csendes asztalhoz, és rántott sajtot rendeltünk sült krumplival.

- Láttalak titeket reggel a Gabriella Gossipban – mondta, miután túlestünk a sablonos témákon a – mint megtudtam – húsz éves lánnyal. – Tök jó volt. Különösen tetszett Louis jelmeze – vigyorgott.

- Hát, a stylistoknak annyira nem, egyet már elvettek tőle műsor előtt, de Isten tudja, honnan szerzett még egyet – magyaráztam, mire Amelie felnevetett.

- Szerintem aranyos volt. Az egyetlen, amit nem értettem, az Niall sapkája volt.

- Hát az úgy volt… - vakartam meg a tarkóm. – A mi kis házi mókamesterünk zöld hajfestékkel hígította fel Niall samponját, és még nem kopott ki a színe…

Amelie mosolyogva kavargatni kezdte a szívószállal a gyömbéres szódáját.

- Egyébként… – próbáltam más mederbe terelni a beszélgetést. – Tanulsz? Vagy már dolgozol?

- Egyetemre járok, tanárnak készülök… De mellette a nagybátyám kávézójában dolgozom, valamikor eljöhetnétek a fiúkkal… Apropó, meddig vagytok a városban?

- Péteken vagy szombaton megyünk tovább… Addig még hivatalosak vagyunk pár helyre.

- És amúgy hogy tetszik a város? Szétnéztetek már?

- Még nem igazán, de barátságos helynek tűnik, kedvesek az emberek.

- Persze, hiszen ti vagytok a One Direction, ki ne lenne kedves veletek?

Louis

Harry hamarabb jött vissza, mint gondoltam. Hiába próbáltam vidáman érdeklődni, semmit sem reagált, csak szótlanul bevonult a fürdőbe. Vízcsobogás hallatszott, én meg abszolúte nem értettem semmit.

Miután leverten kikullogott egy szál törölközőben, végigfeküdt a kanapén. A távirányítót kezdte nyomkodni, én pedig értetlenül meredtem rá a szoba közepén állva.

- Harry – szólítottam meg.

Tüntetőleg észre sem vett. Sóhajtottam, majd elsétáltam a hűtőig, két kivettem két sört, a fiókból pedig a sörnyitót, és lepattintottam az üvegek kupakját.

– Leülhetek?

Feltápászkodott, így én leülhettem a nedves haja által kijelölt helyre. Meglepődtem, amikor fejét egyszerűen combomra ejtette.

- Kérsz?

Elvette az egyik üveget. Mindig is csodálkoztam, hogy hogyan tud fekve inni. Én is nagyot húztam az üvegből. A tincseiből csöpögő víz lassan átáztatta a nadrágomat. Ma se fogunk sokat beszélni…

Harry

Hiába próbáltam bármiről is beszélni Amelie-vel, valahogy három mondaton belül visszakanyarodtunk a bandához, amit hamar meguntam. Nem akartam bunkó lenni, szóval a desszert eltüntetése után fizettem, elkísértem Amelie-t a legközelebbi buszmegállóig, de nem hitegettem újabb találkozás esélyével.

Visszaérve a szobába lezuhanyoztam, majd lefeküdtem a tévé elé. Semmi kedvem nem volt Louis-nak – vagy bárki másnak – beszámolni a kudarcról. Miközben párna került a fejem alá, és sör a számhoz, azon tűnődtem, mit rontok el mindig a lányoknál.

- Én nem tudom – motyogta Louis, amiből arra következtettem, hogy előző kérdésem kihallatszott a fejemből.

A témát annyiban hagytuk, azonban felvetette, hogy elmehetnék este bulizni velük. Nem kellett sokat győzködnie.

Louis

Este mindenki kiöltözött, és együtt vágtunk neki az éjszakának. A cél egy közeli szórakozóhely volt, ami elég jó hírnek örvendett. Reméltem, hogy végre egy kicsit lazíthatok, például egy karcsú testhez simulva, elvégre elég régen volt utoljára barátnőm.

A teremben, ahová beléptünk, félhomály uralkodott, modern stílusa akár el is varázsolhatott volna, ha nem indultam volna azonnal a bárpult felé a többiek kíséretében. Húzóra megittunk egy- két bemelegítő kört, majd amikor már jól éreztem magam, a táncparkett felé vettem az irányt. Megpillantottam egy szőke lányt a tömegben, egyedül. Bájait alig takaró, szűk fekete ruhát viselt, lábait elegáns magas sarkúba bújtatta. Amikor kihívó tekintete találkozott az enyémmel, már tudtam, hogy nyert ügyem van. A többiek felé pillantottam, akik még a pultnál álltak. Harry éppen most csapott le egy újabb üres poharat a pultra. Ha teljesen kiüti magát…

Visszapillantottam a csábító szőkeségre. Néhány lépéssel átverekedtem magam a tömegen, és amint elé léptem, vékony kezei a nyakamra tekeredtek, és riszálni kezdte a csípőjét. Belefeledkeztem a bőre puhaságába, és a parfümje édes illatába, ám aztán eszembe jutott a nem túl jó passzban lévő bandatársam. Körbenéztem, és hirtelen megijedtem, amikor nem láttam ott, ahol eddig ült, ám aztán észrevettem, hogy éppen az emberek közt szlalomozva igyekszik ki a teremből. A csaj ekkor fogta arcom két kezébe, hogy rá figyeljek.

- Louis… Nem mehetnénk el valahová, ahol közelebb kerülhetünk egymáshoz?

- Öhm… - Ekkor kezdett el valami nagyon gyanússá válni.

- Te tudod, hogy én… Egyáltalán hogy hívnak? – távolodtam volna el tőle, de nem hagyta.

- Ez egyszerű. Én vagyok a legnagyobb rajongó! És kész vagyok ezt bizonyítani is, ha hagyod… - harapta be alsó ajkát szerinte édesen.

- Hogy hívnak? – szegeztem ismét neki a kérdést idegesen.

- Amelie… - suttogta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba.