II. / 4. Me too

BOLDOG  KARÁCSONYT  MINDENKINEK! :D

Mára csak sikerült összehozni a fejezetet, és nem váratunk tovább titeket.
Jó olvasást, és kellemes ünnepeket!

Doraa

WE WISH YOU A LARRY CHRISTMAS AND A 1DERFUL NEW YEAR.

Mila

Louis

- Menjünk… - tettem hozzá kicsivel később, mikor kezem már a boxere alatt járt, és igen csak nagy problémái voltak.

Kezeivel a hajamat túrta össze, a lehető legalaposabban.

- Akkor most ezt abbahagyom, felöltözünk, és odamegyünk a büféhez – vázoltam a tervet.

Eltávolodtam tőle, a szűk hely miatt kissé nehézkesen felálltam, és ruháimat elrendezve nyúltam volna a fülke zárja felé, mikor csuklómat megragadva ölébe rántott.

- Próbáld csak meg – nézett rám komolyan felháborodva, majd nemvárt szenvedéllyel nekem esett.

Harry

Tudtam, hogy Louis nem hagyna ott, ám biztos, ami biztos, gondoskodtam róla, hogy ne is tudjon. Csókolózás közben feltápászkodtam, így őt is álló helyzetbe tornázva, és a fülke ajtajának préseltem, az ő karjai pedig nyakam köré fonódtak. Ajkaitól elszakadva az arcát, majd a nyakát csókolgattam, majd finoman a fülcimpájába haraptam, mire elfojtott egy nyögést.

Derekán nyugvó kezeimmel közben tevékenykedni kezdtem: az egyiket fenekére simítottam, a másikkal pedig a pólója alá merészkedtem, és derekát kezdtem el cirógatni, majd a gerincvonalát, amitől libabőr jelent meg a karján.

Vigyorogva rövid csókot nyomtam ajkára, aztán nyakát kezdtem szívni, miközben kezeim megtalálták övcsatját.

- Nem éhes voltál? – vigyorgott, ahogy lehúztam a farmerja sliccét.

- Azt nem mondtam, hogy mire – suttogtam a szájába, mire elvigyorodott.

Ahogy ágyékára simítottam a kezem, egyértelművé vált, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek nem a fejében volt a vértérfogata túlnyomó része.

- Lehet, hogy indulnunk kéne, ha nem akarjuk lekésni a repülőt – mormoltam a fülébe, kezemet a boxerén pihentetve.

- Nem érdekel – vágta rá. – Ráérünk, nem?

Léptem egyet hátra, ezzel leülve a WC fedelére, így egy magasságba kerültem Louis csípőjével. Lehajolt, és ajkaimra hajolva a hajamba túrt.

Kezét az ölemre simította, de a vállainál fogva eltoltam, így felegyenesedésre késztetve.

Louis

Hátamat a fülke ajtajának döntöttem. Harry ajkai arrafelé jártak, amerre eddig soha sem. Hátravetett fejjel, és fennakadó szemekkel élveztem kényeztetését.

- Harry, ezt nem… - nyögtem, próbáltam a lehető legérthetőbben.

- Nem akarod? – motyogta halkan, mikor kissé eltávolodott.
Idegesített, hogy nem nézett a szemembe.

- Dehogynem – simítottam végig arca két oldalán, ezzel késztetve, hogy rám nézzen. – De nem muszáj…

Amint ez a pár szó elhagyta ajkaimat, abban a pillanatban a térdemig rántotta a nadrágomat az alsómmal együtt.

- Harry… Ha… - próbálkoztam még, ám eszében sem volt megállni.

Egyre közelebb és közelebb hajolt, én pedig pusztán a látványtól el tudtam volna élvezni.

Körülölelt a forróság, és nedves volt és forró. A lélegzetem elakadt, a szívem pedig ezerrel vert. Ettől a pillanattól kezdve a számat nem igen hagyták el értelmes szavak, csupán élvezettel teli nyögések és zihálás.

Elégített már ki szájjal lány. Nem is egyszer. Ez valahogy mégis egészen más volt, de nem Harry érezhető tapasztalatlansága miatt.

Ujjaimmal a fejbőrét masszíroztam, míg ő idegesítően lassan hajszolt a gyönyör felé. Hirtelen elszakadt tőlem. Ő is lihegett.

- Jóllaktam. Most már mehetünk...
Azt hiszem, ilyen csúnyán még az életbe nem néztem rá azelőtt. Elnevette magát.
Olyan gyorsan mozdultam meg, hogy láttam a tekintetében az ijedtséget. Oldalasan az ölébe ültem, és keményen csókoltam édes ajkait, miközben kezem már a nadrágjában járt.



Harry


Csak húzni akartam Louis agyát, de nem hagyta, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Szinte szó szerint az ölembe ugrott, és keze megtalálta azt a testrészemet, amely már-már szétrobbanni készült.
Hátradőltem, fejem a falnak vetettem, és elégedetten felmordultam, ahogy Louis utánam hajolt, és finoman ajkaim kezdte marcangolni.
Megborzongtam, ahogy keze a boxerem alá simult, hidegnek éreztem őt a csupasz bőrömön. Ahogy Lou markába fogta férfiasságom, alsó ajkába haraptam, hogy elfojtsak egy nyögést. Felhúzta a pólóm, és a mellkasomat kezdte el puszilgatni, majd lecsúszott az ölemből, és áttért a hasamra.
Őrjítő lassúsággal simogatta le a boxerem, csókokkal hintve a szabaddá vált felületet.
- Lou - csúsztattam bal kezem az álla alá. - Nem azért csináltam, hogy te is... - nem tudtam befejezni, ugyanis arrébb tolta a kezem, és nem csak a kezével, hanem nyelvével is cirógatni kezdte érzékeny pontom, aminek következtében az értelmes szavaim egy sóhajjal keresztezett nyögés formájában törtek felsínre.
Ahogy férfiasságom egyre nagyobb része tűnt el a szájában, egyre nehezebb volt csendben maradnom, a hang, amit kiadtam, leginkább morgáshoz hasonlított.



Louis


Igyekeztem a lehető legnagyobb élvezetet nyújtani neki, még akkor is, hogyha ez az egész lehetetlenül furcsa volt. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Hallottam, ahogy a nehéz ajtó a falnak csapódik... Várjunk csak...
Kezemet Harry szájára tapasztottam, és egy pillanatra abbahagytam a kényeztetését. Hallgatóztam. Az egyik WC fülke ajtaja becsapódott, majd kattant a zár.
Elvigyorodtam, bűntársam pedig épp a kezemet próbálta meg eltávolítani az arcáról. Vállvonogatva hajoltam ismét férfiassága felé, ám megakadályozta, hogy elérjem célomat. Tenyerem helyett most a fejemet próbálta eltolni magától. Szabad kezemmel elkaptam csuklóit, majd újra nekiálltam annak, amit az előbb félbe hagytam.

Tehetetlenül adta fel a próbálkozást, és engedett fel. Immáron ő szorította szájára a tenyerem, ezzel próbálva meggátolni, hogy ajkai közül kétes hangok törjenek elő.
Eszembe jutott, hogy ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondja, hogy ma a san franciscoi reptéren fogok térdelni, egy WC fülkében, először kinevetem, aztán meg elküldöm orvoshoz beutalóért a bolondok házába. Ettől a gondolattól majdnem elnevettem magam, de ez bizonyos tényezők miatt lehetetlen volt.
És most, mégis semmilyen más hely nem jutott eszembe, ahol szívesebben lennék. A testemben őrült módjára tombolt a szenvedély, és a kielégülés utáni vágy erősebb volt minden másnál.
A kinti ajtó becsapódott, és tudtam, hogy ismét kettesben vagyunk, Mikor elvettem a kezem Harry szájáról, fuldoklóként kapott levegőért.



Harry


Mikor Louis a kezét újra izgalmasabb dolgokra kezdte használni, mint a szám befogása, azt hittem, megőrülök. Kezem az álla alá csúsztatva késztettem, hogy felegyenesedjen, amit értetlen tekintettel fogadott. Ahogy elég magasan volt hozzá, ajkaira tapadtam, felállva a falnak löktem, és míg egyik kezemmel a hideg csempére támaszkodtam, a másikkal újra megtaláltam merevedését, amit hamarosan ő is megtett az enyémmel. Mivel már elég felfokozott állapotban voltam, nem kellett sok idő, hogy Louis hevesen mozgó keze, és hol ajkaim, hol nyakam cirógató ajkai megtegyék a hatásukat. Szájába nyögve élveztem el, az ő kényeztetését pedig még folytattam néhány másodpercig, hogy rajta is végigsöpörjenek az élvezet hullámai, és hangosan fújtasson a nyakamba.
Rövid ideig még egymást ölelve vártuk, hogy csillapodjon a légzésünk, aztán mindketten széles mosollyal az arcunkon szedtük rendbe magunkat. Mielőtt kiléptünk volna a reptér folyosójára, még váltottunk egy utolsó, mindent elmondó csókot, majd a váróterem felé indultunk.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - nézett rám komiszul.
- Én is - feleltem egyszerűen.
A Honoluluba tartó repülő indulásáig hátralévő bő fél órában egymás vállára hajtott fejjel próbáltunk ébren maradni. Túl fáradt voltam a beszélgetéshez, de szerencsére a gondolkodáshoz is, így semmi más nem járt a fejemben, mint Louis jellegzetes illata, ami áradt a nyakából.

II./3. There are no limits

Sziasztok!

Végre itt vagyunk ismét, ezentúl ígérem, összeszedem magamat, és igyekszem a lehető leghamarabb hozni a frisset. Remélem, a fejezet tartalma némiképp kárpótol titeket, és nem feledkeztetek még el rólunk teljesen...
A véleményeket továbbra is várjuk, hiszen csak miattatok csináljuk, és veszem rá magam a gépelésre.
Jó olvasást!

Doraa

Harry

- Félreérted – ráztam meg a fejem, majd megragadtam a csuklóját, és az egyik beugró felé kezdtem húzni, ugyanis így is minket bámult az emberek fele, és nem akartam az újságok címlapján végezni. – Nem kettőnkről van szó. Nem az a baj, hogy felvállaltuk, hanem az, hogy ahelyett, hogy ott állnánk, és tartanánk a hátunkat és vállalnánk a felelősséget, kiugrunk Hawaii-ra, és hagyjuk, hogy Niallék szívjanak helyettünk! – fakadtam ki, és szemeim könnyesek voltak a felgyülemlett idegességtől és kétségbeeséstől.

Louis

Harry összeszorította ajkait és lehajtotta a fejét, mint minden alkalommal, amikor a sírás kerülgette. Ismertem már annyira, hogy észrevegyem.

- Az egész menedzsment ideges és dühös. Mérgükben össze-vissza dobálóznak a szavakkal. Tudod jól, hogy az ítélet csak akkor hangzik el, ha már lenyugodtak. Addig pedig miért kéne ott lennünk? – próbáltam megértetni vele. – Illetve te is tisztában vagy vele, hogy ha most kiállunk a kamerák elé, és mosolygunk, csak még nagyobb visszhangot ver az egész ügy. Viszont ha pár napig meghúzzuk magunkat…

Éppen megszólalt volna, de befogtam a száját, és kétségbeesve magyaráztam tovább, mélyen szemeibe nézve, hátha felfogja, hogy nem tudunk mit tenni.

- Szeretlek, veled akarok lenni, és ezzel senkinek sem ártunk, vagy okozunk kárt. A srácok az első pillanattól kezdve támogatnak minket, és jót szeretnének nekünk. Szerinted ez nem így van? Szerinted nem tennék meg mindent, ami ehhez szükséges, kérdés nélkül? Épp úgy, ahogy mi is megtettük értük, többször is. Nincs semmi, ami jobb lenne, ha ott maradtunk volna, legfeljebb csak rosszabb. És mindezek után, ha most itt hagysz, őszintén, fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Nem azért mentünk ezen keresztül, hogy most feladjuk.

Szinte megállás nélkül hadartam, ezért kapkodva szedtem a levegőt, mikor kifogytam a szavakból. Kezem elvettem a szájáról, és tehetetlenül ejtettem le testem mellé. A mellkasom szúrt, a szívem dübörgött a sok magamból kiadott indulattól.

Tényleg ötletem sem volt, mi lett volna, ha akkor fogja magát, sarkon fordul, és elhagy. Abban biztos voltam, hogy úgy összetörtem volna, mint még soha

Harry

Néhány másodpercig csendben néztem arcát, és csak az agyam kattogását hallottam. Majd az ajkamba haraptam, és szó nélkül vágtam hátraarcot.

Abban a másodpercben ragadta meg a csuklóm. Mikor tekintete találkozott az enyémmel, elvesztem benne.

- Most tényleg itt hagysz? – kérdezte érzelemmentes hangon, de szemeiben könnyek csillogtak.

- Tulajdonképp elkísérhetsz visszaváltani a jegyet – lebegtettem meg a kezemben szorongatott Londonba szóló repjegyet.

Arcán robbanásszerűen terült szét a megkönnyebbülés, és habozás nélkül ugrott a nyakamba. Mosolyogva szorítottam őt magamhoz. Aggályaim nem múltak el, de be kellett látnom, hogy néhány szempontból tényleg igaza van. Tényleg hasznos lehet, ha néhány napra eltűnünk, ami ha Londonban maradunk, lehetetlen. Még így is csak reménykedhettünk abban, hogy a sajtó nem szúr ki minket néhány órával a landolásunk után Honoluban.

Ahogy kibontakoztam az öleléséből, azonnal ajkaim felé hajolt, de megállítottam.

- Egy reptér közepén két csókolózó fiú feltűnő jelenség, még akkor is, ha nem a One Direction tagjai- mosolyogtam rá, mire ismét megfogta a csuklóm, és húzni kezdett maga után.

- Hová megyünk? Vissza kéne váltani a… - odaértünk a mosdóhoz, ahol nemes egyszerűséggel berángatott egy fülkébe, és a szót belém fojtva enyémre tapasztotta a száját. A csókba belemosolyogva túrtam a hajába.

Louis

Nem érdekelt, hogy egy reptéren vagyunk, az meg, hogy egy óra múlva felszáll a gépünk, végképp nem. Akartam őt, most azonnal. Éppen ezért egy percet sem tétováztam.

Amint becsaptam a fülke ajtaját magunk mögött, rögtön ajkaira vetettem magam, amit legnagyobb örömmel viszonzott. Szorosan hozzásimultam – az óriásnak nem mondható területen amúgy sem volt esélyem messze lenni tőle.

Csókoltam, haraptam, ahol csak forró bőréhez jutottam, ő pedig próbálta visszatartani a torkából feltörő nyögéseket. A hátam mögé nyúlva lecsaptam a WC tetejét, majd fordítottam magunkon egyet, és hátralöktem őt rá. Azt hiszem, rájött, mit tervezek, mert nem lepődött meg, amikor lovagló ülésben ereszkedtem lábaira.

A fenekembe markolt, nekem pedig széles mosoly ült ki arcomra.
 - Tudod. Harry, én annyira…

- Én is. De nem lehetne, hogy másra használd a szád? – fakadt ki. Nevetésem visszhangzott a csempézett helyiségben.

Arcomat a nyakába temettem, és miközben lassú csípőmozgásba kezdtem, alkottam egy szép vörös foltot a nyakára, a kulcscsontja fölé. Ténykedésem nem maradt reakció nélkül, és a nadrágjaink szöveteinek súrlódása szinte az őrületbe kergetett.

Ekkor hallottam, hogy nyílt a mosdó ajtaja. Ezúttal feltörő kuncogásomat fojtottam el azzal, hogy a nyakába hajoltam. Harry kezei tovább cirógatták a hátamat, még én szorosan öleltem át a nyakát. Egyértelmű volt, hogy mindkettőnknek nem kis baja van…

Harry

Az első néhány másodpercben nem tudtam, hogy csak azért rángatott-e be a fülkébe, hogy megcsókolhasson, de amikor testét az enyémhez préselte egyértelművé vált, hogy nem. Nem voltam benne egészen biztos, hogy jó ötlet – sőt, de már alapból San Fransiscoban voltunk, szóval a józan ész rég nem szabott határokat.

Mikor az ölembe ült, mohón simítottam kezeim a fenekére, és húztam még közelebb magamhoz.

- Tudod – szakította el ajkait az enyémektől - , Harry én annyira…

- Én is – fojtottam belé a szót. – De nem lehetne, hogy másra használd a szád?

Hangosan felnevetett, aztán arcát a nyakamba temetve kezdte csípőjét az enyémnek dörgölni, majd a nyakamat szívta.

Ahogy a kinti ajtó nyílása hallatszott, bennem megállt a szusz, Louis azonban rendkívül jól szórakozott.

Hátát kezdtem simogatni, amivel valójában az volt a célom, hogy mindkettőnket lenyugtassam, ám mikor arcát nyakamba fúrta, és csókolgatni kezdte azt, egyértelművé vált, hogy ő nem tervez lenyugodni.

- Lou… - suttogtam.

Hamarosan ismét ajtócsukódás hallatszott, ami azt jelentette, hogy ismét kettesben voltunk.

Louis a derekamat szorította, és a fülem mögötti érzékeny részt kezdte kényeztetni.

- Úristen – nyögtem. – Egy repülőtér mosdójában vagyunk - emlékeztettem, de közben önkénytelenül a hajába túrtam, mire elégedetten morgott fel.

Louis

Teljes mértékben hidegen hagyott légyottunk helyszíne, a lebukás veszélye csak még inkább felpezsdítette a vérem. Kezeim megtalálták a pólója szegélyét, már a következő pillanatban a bőrét érintettem alatta. Tetszett, hogy készségesen simult a karjaimba.

Hallottuk, ahogy ismét egyedül maradtunk a mosdóban.

Eltávolodtam tőle, és öléből lemászva térdeltem a lábai közé. Feltűrt felsője alól kilátszó hasfalát kezdtem csókokkal hinteni, a nadrágjáig haladva. Felnézve rá láttam a szemében a pajkost csillogást.

Nekiálltam kibontani az övét, a gatyájában lévő dudor miatt kissé nehézkesen lehúztam a sliccét, majd a számat boxerére nyomtam.

- Louis... - nyögte.

Megszakítva előző tevékenységemet néztem fel rá. Két tenyere közé fogta a fejem, és felhúzta magához, szorosan ajkaimra tapadt.

- Éhes vagyok - közölte lazán.

- Most? - vontam fel a szemöldököm, akkor meghallottam gyomra korgását.

- Most - bólintott, de már vigyorgott.

- Jó, szerezzünk kaját - vontam vállat beleegyezően, ám közben kezemmel simítottam végig legérzékenyebb pontján.

Élvezettel teli nyögés volt a reakciója.