3. Date

Sziasztok!
Végre itt vagyunk az új fejezettel, az utóbbi időben kissé el voltunk havazva, de mostantól próbálunk rendszeresen érkezni az új részekkel. Reméljük, tetszeni fog.

Kommentelni ér!

Doraa és Mila

Louis

Amikor Harry felhívta a lányt, akinek tegnap elkérte a számát, nyugtalanság fogott el. Enyhe kényszert éreztem arra, hogy kitépjem a kezéből a telefont, a földhöz vágjam, és páros lábbal ugráljak rajta, csak azért, hogy egy újabb átlagos délutánt és estét tölthessünk sörrel a tévé előtt fetrengve. Aztán persze rájöttem, hogy mindez őrültség. Attól még, hogy egyelőre nincs programom, simán kitalálhatok magamnak valamit.

Amint visszaértünk a szállodába, Harry gyorsan átöltözött, és sietett is el, Zayn pedig felszívódott. Liammel és Niallel eldöntöttük, hogy este elmegyünk valami szórakozóhelyre, végre kikapcsolódni egy kicsit. Majd közölték, hogy fáradtak és aludni akarnak, így elvonultak a szobájukba.

Én leültem a nappaliba, a nyálasan romantikus vígjátékot valami akcióra kapcsoltam, és rendeltem kaját. Egy óra múlva állított be Paul, és miután a többieket esélye sem volt összeszedni, velem kezdte egyeztetni a ránk váró programokat. Egy mély sóhajtás után próbáltam rá figyelni, de nem igazán sikerült.

Harry

Amelie egy barna dzsekit viselt egy farmerral és barna vászoncsizmával. Zöld szemei izgatottan csillogtak, sötétszőke haja loknikban lógott a vállára. A szálloda éttermébe vezettem, leültünk egy csendes asztalhoz, és rántott sajtot rendeltünk sült krumplival.

- Láttalak titeket reggel a Gabriella Gossipban – mondta, miután túlestünk a sablonos témákon a – mint megtudtam – húsz éves lánnyal. – Tök jó volt. Különösen tetszett Louis jelmeze – vigyorgott.

- Hát, a stylistoknak annyira nem, egyet már elvettek tőle műsor előtt, de Isten tudja, honnan szerzett még egyet – magyaráztam, mire Amelie felnevetett.

- Szerintem aranyos volt. Az egyetlen, amit nem értettem, az Niall sapkája volt.

- Hát az úgy volt… - vakartam meg a tarkóm. – A mi kis házi mókamesterünk zöld hajfestékkel hígította fel Niall samponját, és még nem kopott ki a színe…

Amelie mosolyogva kavargatni kezdte a szívószállal a gyömbéres szódáját.

- Egyébként… – próbáltam más mederbe terelni a beszélgetést. – Tanulsz? Vagy már dolgozol?

- Egyetemre járok, tanárnak készülök… De mellette a nagybátyám kávézójában dolgozom, valamikor eljöhetnétek a fiúkkal… Apropó, meddig vagytok a városban?

- Péteken vagy szombaton megyünk tovább… Addig még hivatalosak vagyunk pár helyre.

- És amúgy hogy tetszik a város? Szétnéztetek már?

- Még nem igazán, de barátságos helynek tűnik, kedvesek az emberek.

- Persze, hiszen ti vagytok a One Direction, ki ne lenne kedves veletek?

Louis

Harry hamarabb jött vissza, mint gondoltam. Hiába próbáltam vidáman érdeklődni, semmit sem reagált, csak szótlanul bevonult a fürdőbe. Vízcsobogás hallatszott, én meg abszolúte nem értettem semmit.

Miután leverten kikullogott egy szál törölközőben, végigfeküdt a kanapén. A távirányítót kezdte nyomkodni, én pedig értetlenül meredtem rá a szoba közepén állva.

- Harry – szólítottam meg.

Tüntetőleg észre sem vett. Sóhajtottam, majd elsétáltam a hűtőig, két kivettem két sört, a fiókból pedig a sörnyitót, és lepattintottam az üvegek kupakját.

– Leülhetek?

Feltápászkodott, így én leülhettem a nedves haja által kijelölt helyre. Meglepődtem, amikor fejét egyszerűen combomra ejtette.

- Kérsz?

Elvette az egyik üveget. Mindig is csodálkoztam, hogy hogyan tud fekve inni. Én is nagyot húztam az üvegből. A tincseiből csöpögő víz lassan átáztatta a nadrágomat. Ma se fogunk sokat beszélni…

Harry

Hiába próbáltam bármiről is beszélni Amelie-vel, valahogy három mondaton belül visszakanyarodtunk a bandához, amit hamar meguntam. Nem akartam bunkó lenni, szóval a desszert eltüntetése után fizettem, elkísértem Amelie-t a legközelebbi buszmegállóig, de nem hitegettem újabb találkozás esélyével.

Visszaérve a szobába lezuhanyoztam, majd lefeküdtem a tévé elé. Semmi kedvem nem volt Louis-nak – vagy bárki másnak – beszámolni a kudarcról. Miközben párna került a fejem alá, és sör a számhoz, azon tűnődtem, mit rontok el mindig a lányoknál.

- Én nem tudom – motyogta Louis, amiből arra következtettem, hogy előző kérdésem kihallatszott a fejemből.

A témát annyiban hagytuk, azonban felvetette, hogy elmehetnék este bulizni velük. Nem kellett sokat győzködnie.

Louis

Este mindenki kiöltözött, és együtt vágtunk neki az éjszakának. A cél egy közeli szórakozóhely volt, ami elég jó hírnek örvendett. Reméltem, hogy végre egy kicsit lazíthatok, például egy karcsú testhez simulva, elvégre elég régen volt utoljára barátnőm.

A teremben, ahová beléptünk, félhomály uralkodott, modern stílusa akár el is varázsolhatott volna, ha nem indultam volna azonnal a bárpult felé a többiek kíséretében. Húzóra megittunk egy- két bemelegítő kört, majd amikor már jól éreztem magam, a táncparkett felé vettem az irányt. Megpillantottam egy szőke lányt a tömegben, egyedül. Bájait alig takaró, szűk fekete ruhát viselt, lábait elegáns magas sarkúba bújtatta. Amikor kihívó tekintete találkozott az enyémmel, már tudtam, hogy nyert ügyem van. A többiek felé pillantottam, akik még a pultnál álltak. Harry éppen most csapott le egy újabb üres poharat a pultra. Ha teljesen kiüti magát…

Visszapillantottam a csábító szőkeségre. Néhány lépéssel átverekedtem magam a tömegen, és amint elé léptem, vékony kezei a nyakamra tekeredtek, és riszálni kezdte a csípőjét. Belefeledkeztem a bőre puhaságába, és a parfümje édes illatába, ám aztán eszembe jutott a nem túl jó passzban lévő bandatársam. Körbenéztem, és hirtelen megijedtem, amikor nem láttam ott, ahol eddig ült, ám aztán észrevettem, hogy éppen az emberek közt szlalomozva igyekszik ki a teremből. A csaj ekkor fogta arcom két kezébe, hogy rá figyeljek.

- Louis… Nem mehetnénk el valahová, ahol közelebb kerülhetünk egymáshoz?

- Öhm… - Ekkor kezdett el valami nagyon gyanússá válni.

- Te tudod, hogy én… Egyáltalán hogy hívnak? – távolodtam volna el tőle, de nem hagyta.

- Ez egyszerű. Én vagyok a legnagyobb rajongó! És kész vagyok ezt bizonyítani is, ha hagyod… - harapta be alsó ajkát szerinte édesen.

- Hogy hívnak? – szegeztem ismét neki a kérdést idegesen.

- Amelie… - suttogta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba.