5. Seventeen and drunk

Sziasztok!

Pár pillanattal ezelőtt úgy éreztem, hogy egyszerűen muszáj feltennem egy fejezetet, és itt is van! Elszomorodtam, mert visszajelzést most sem kaptunk, pedig a rendszer szerint azért van egy két olvasónk, de hát ez van... Azért továbbra is jó olvasást!

Doraa

Harry
Iszonyú fejfájással keltem és forgott velem a szoba. Csak részletek maradtak meg az előző éjszakából, de azt hiszem, jobb is. Sajnos azonban azt a részt, amikor Louis Amelie-vel láttam – és azt, amikor az ágyamba hánytam, ám ez nem lényeges -, nem sikerült elfelejtenem.

Nem mintha dühös lettem volna, csak nem értettem, hogy mi történt, hiszen nem úgy ismerem, mint aki egy numerára szed fel egy csajt. Mármint valószínűleg magától is rájött, hogy a randim nem sikerült túl jól, de egy szóval sem mondtam neki, hogy nem lesz folytatása. Útra keltem hát, hogy megbeszéljem vele, ám szokásos dudorászása helyett csak a víz csobogását hallottam.

Komoly megfontolás után ráütöttem kettőt a fürdőszoba ajtóra.

- Mi van? – kiabált ki.

Válasz helyett benyitottam. Nem különösebben lepődött meg. Kilépett a zuhany fülkéből, a derekára tekert egy törölközőt, majd a fogkeféjét kezébe véve kérdőn nézett rám.

- Amelie-vel voltál – állapítottam meg ismét.

- Az nem úgy volt – sóhajtotta, majd a fogkrémért nyúlt.

- Hallgatlak – indultam a zuhanyzókabin felé.

- Amúgy mióta használjuk egyszerre a fürdőszobát?

- Nem az a lényeg – világosítottam fel, miközben meleg vizet engedtem magamra. – Jobban érdekel az, ami tegnap este történt.


Louis
Az előbbi témán hamar túlléptem, és inkább Harry kérdésére koncentráltam.

- Mi is? Hát... Elmentem táncolni, és egyszer csak a nyakamba ugrott a csaj, minden szó nélkül. Én meg hát... Nem voltam a legjobb passzban, meg rég volt barátnőm, mivel a turné miatt nem tudok ismerkedni... De nem ez a lényeg. Szóval ott termett, és rám mászott, se szó, se beszéd. Aztán megláttalak téged... Láttam, hogy... Csak akkor mondta meg a nevét. Onnan meg hamar rájöttem, hogy mi a helyzet, és indultam téged összevakarni. Bár jó kis elfoglaltságot találtál magadnak, ez tény... - habogtam össze-vissza.

- Igen. Igazad van. Ötletem sincs ki volt az a balfasz, aki miatt félbeszakadt a csodálatos estém mennyei befejezése - vetette a szememre felháborodottan.

- Harry. Tizenhét és részeg. Jelentenek neked ezek a szavak bármit is?

- Na jó. Kösz - nyögte ki végül, ám be kell vallnom, a szemére vetett két indok helyett sokkal inkább zavart az, hogy idősebb nőkkel fekszik össze jobbra meg balra.

Miután végeztem a fogmosással a cuccaimhoz léptem, és magamra kaptam néhány ruhát. Fölösleges erőlködnöm, úgyis átöltöztetnek. Elővettem a táskámból a piros sípomat, és elindultam a többiek után nézni.

Harry
Tüntetőleg csöndben folytattam a zuhanyzást, és mivel ő sem szólalt meg, a hajamat is halálos nyugodalommal mostam meg. Mire végeztem, Louis eltűnt a fürdőből. Nagyon idegesített a szentbeszéde, úgy értem, nem a huszadik században élünk, teljesen természetes, hogy egy tinédzser fiú iszik, bulizik, csajozik. Azt csinálok, amit akarok, azzal, akivel akarok. Ne szóljon bele.

Miután megtörölköztem, és magamra kaptam néhány ruhát, a többiek már a folyosón vártak. Már csak egy rádióinterjún kellett megjelennünk, utána pedig egyenes út vezetett a turné következő állomására. Valószínűleg mindenkinek feltűnt a feszült hangulat Louis és köztem, de inkább nem véleményezték, ha probléma volt a bandában, mindig hagytuk, hogy az adott személyek megbeszéljék kettesben.

Szóval a szállodából a hátsó kijáraton szöktettek ki bennünket, majd egy taxiba szállva indultunk útnak. Zayn elmélyülten nyomkodta a telefonját, Niall és Liam a tegnap esti bulit vesézte ki, én és Louis pedig csendben bámultunk ki az ablakon.

Az autóból kiszállva rajongók százai fogadtak minket. Szó szerint. Teljesen ledöbbentünk, hiszen ilyenkor legszívesebben mindig mindegyikükhöz odamennénk egyesével beszélgetni, ám most szinte semmit nem engedtek a biztonsági embereink, szóval újfent csak odaintegettünk a sok sikoltozó lánynak, majd beléptünk az épületbe, és egyenesen bevezettek minket a stúdióba.

Louis
Az interjú alatt végig szórakoztattuk a riportert a reggelünk bűbájos részleteivel. Én kitörő lelkesedéssel, a többiek pedig majdnem hozzám vágtak egy forró bögrényi kávét, egy mikrofont állványostul és két könyvet. Nem díjazták, hogy síppal, és keljetek, ti mihaszna népség felkiáltással lerángattam róluk a takarót.

Meséltünk a turné sikerességéről és a rajongók iránt érzett szeretetünkről. Harry végig alig szólalt meg, így biztos lehettem benne, hogy hamarosan újabb beszélgetéssel kell szembenéznem.

Evés után visszamentünk a szállodába, ahol a holmink elrámolása közben kezdtem el Harryt faggatni.

- Most mi a bajod? - Igyekeztem minél kevesebb ingerültséget engedni a hangomba.

- Semmi.

A cuccait izomból vagdosta bele a táskájába, így sejtettem, hogy a válasza igazságtartalma vetekszik a nullával.

- Még mindig a tegnap este? - kezdtem el majdnem kiabálni.

Abbahagyta a törést-zúzást, de nem felelt.

- Oké. Jól van. Tudod mit? Többet nem szólok bele! Piáld szét az agyadat, és menj át minden kurván. Egészségedre.

Összerántottam a cipzárt a bőröndömön, és kiléptem az ajtón.

Harry

- Louis, baszd meg! - üvöltöttem, mielőtt becsukhatta volna az ajtót, és az épp kezem ügyébe kerülő cipőt ügyes célzással az ajtókerethez hajítottam, így nyerve még több időt. - Ne ess szélsőségekbe, ne csinálj úgy, mintha te nem innál, és mi a francról beszélsz, úr isten, mi a fasz van veled? Ki vagy te?

Néhány másodpercig halálos csend uralkodott, majd Louis kivágta az ajtót, és teljes nyugodtsággal elém sétált.

- Oké, Harry. Tudod, mit? Igazad van. Tényleg nem olyan nagydolog, hogy iszol vagy csajozol. Csak könyörgöm, ne azért dugj meg egy csajt, mert az, akire igazából vágytál, helyetted engem akar - mosolygott a képembe negédesen, majd hátat fordított, arrébb rúgta a cipőt, amely megakadályozta az ajtó becsukását, és távozott a tett helyszínéről.