2. Morning

Harry


Miután Paul kiosztotta a szobák kulcsait, hamar megegyeztek a többiek, hogy most Zayn vágyik magányra, szóval a másik kétszemélyes szobán Liam és Niall osztozott.
Mi Louis-val a szokásos formában vettük birtokba a szobánkat, ugyan is fél órával az után, hogy kinyitottuk az ajtót, már eluralkodott a káosz. A ruhák szanaszét mindenhol, kaja a földöm, üres sörösüveg a szemetesben, és boxerben fetrengtünk a tévé előtti kanapén.
- Nem hívod fel? – kérdezte egy marék pattogatott kukoricát tömve a szájába.
- Kit? – értetlenkedtem.
- Nem adta meg a számát?
- Jaa, de! Majd holnap.
- Azt fogja hinni, hogy nem érdekel.
- Még jobban fog örülni, amikor felhívom. – világítottam rá.
- Ja.
- Most mi van? – húztam fel a szemöldököm.
- Semmi – rázta meg a fejét.


Louis


A filmet csendben néztük tovább, majd amikor a második tál popcorn is elfogyott, elvánszorogtam az ágyamig, és a takarót a fejemre rántva elaludtam. Ám utolsó értelmes gondolatom még széles vigyort csalt az arcomra: mennyire boldogak lennének a többiek, ha az éjjel közepén szellemnek öltözve felkelteném őket!


Másnap reggel a fénnyel együtt pattantak ki szemeim. Az órára nézve láttam, hogy körülbelül még van fél órám a tervezett ébredésig, három az interjúig.
Az ágyból kikelve rögtön átestem a cipőmön, és ráléptem a tegnap este lehajított nadrágomban lévő öv csatjára. Szitkozódva botorkáltam el az ablakig. A nyüzsgő, kora reggeli város képe fogadott. Pár pillanatig néztem az apró embereket a magasból, majd berántottam a függönyt, amit este elfelejtettünk behúzni. A szobát félhomály borította be.
Harry átfordult a túloldalára, a takaró lecsúszott a derekáig. Biztos voltam benne, hogy már megint nem viselt semmit.
Kimentem a konyhába. Hamarosan a többieknek is kelniük kell, így mindenkinek rendeltem a szobaszervizzel reggelit és sós kávét. Igaz, sokáig tartott kimagyarázni, hogy nem őrültem meg, nem, nem kérek cukrot, és igen, ez egy különleges, elit szokás.
Miután megjött a szobapincér, egyszerűen fogtam a takarót, és lerántottam szobatársamról. Igazam volt, valóban meztelenül aludt, szokása szerint. Így tárult elém egy formás fenék, aminek gazdája igen csúnyákat motyogott.
Ekkor kopogtak az ajtón. Aztán rugdosták. Aztán mind a kettő egyszerre. A küszöbön három igen mérges One Direction tag állt. Szélesen elmosolyodtam. Jól indul a nap…


Harry


Miután Louis kirángatott az ágyból, tíz további perc lustálkodással később kitámolyogtam a szobánk nappali részébe, mivel bizarr hangokat hallottam.
Louis a kanapén feküdt, Zayn, Niall és Liam pedig egy-egy párnával püfölte. Mivel nem ismertem a helyzet hátterét, úgy döntöttem, nekidőlök a pultnak, és a kávém mellett végignézem a vérre menő párnacsatát.
Azonban mikor a számhoz emeltem a csészét, Zayn rám üvöltött.
- Ha jót akarsz magadnak, nem iszod meg!
- Só van benne! – tájékoztatott Liam.
- Tiltakozom! – emelte fel kezét Louis, ám erre a fiúk újra ütni kezdték a díszpárnákkal.
Megvontam a vállam, letettem a csészét, és elvonultam felölteni a kezem ügyébe akadó ruhákat.


Louis


Miután a fiúk végre abbahagyták a püfölésem, és elvonultak a szobájukba, bekaptam néhány falatot, majd Harry után mentem öltözni. Mikor már minden hajszálunk tökéletesen állt, elindultunk a taxihoz, ami a szálloda előtt várt ránk.
- Várj, még egy pillanat! – jutott eszembe, és elkezdtem kotorászni a cuccaim között.
Harry kérdő pillantása követett.
Elvigyorodtam, amikor megtaláltam, és a fejemre nyomtam a cowboy kalapot.
- Mehetünk – indultam az ajtó felé.


A stúdió elé érve találkoztunk Paullal. Végigmért, majd lekapta a fejemről a kalapot, és egyszerűen a mellettünk lévő kukába helyezte, nem kis felháborodásomra. A srácok nevettek, mire csúnyán néztem rájuk.
- Szedjétek össze magatokat! – nézett ránk szeretett Paulunk komolyan. A tévés interjúk előtt mindig úgy beszélt velünk, mintha halálba indulnánk.
- Oké, oké – bólogatok hevesen. Persze nem ígérhetek semmit…


Harry


A stylistjaink valószínűleg lementek hídba, amikor szembesültek azzal, hogy Louis az öltöző és a stúdió között félúton magára kapott egy western kalapot és egy bőrmellényt. A helyi tévé talkshow-ját vettük fel, amelynek egy kedves nő volt a házigazdája. Csak a szokásos kérdések merültek fel, mi a jó és a rossz oldala a hírnévnek, hogy állunk a lányokkal, családunkkal, régi barátainkkal, egyéb hírességekkel és így tovább.
Aztán ahogy kiszabadultunk a forgatásról, felhívtam Amelie-t, és megbeszéltem vele, hogy a szálloda hátsó bejáratánál találkozunk egy óra múlva. A stúdióból kilépve néhány bátor rajongóval találtuk szembe magunkat. Kiosztottunk néhány aláírást, fényképeket készítettünk, majd beszálltunk az autóba.