7. Mistake

Sziasztok!
Mivel meg van az öt komment, itt az új fejezet, reméljem, tetszeni fog. Köszönjük a megjegyzéseket, a következő fejezet hat darab után jön! :)
Mila

Louis
 
Niallék szobáját választottuk ki áldozatnak, ott gyűltünk össze, és pizzát eszünk ebédre. Természetesen órás veszekedés alakult ki abból, hogy milyen feltétest vegyünk, így hát ötfélét rendeltünk végül.

Míg várakoztunk a kiszállításra, elérkezettnek éreztem az időt, hogy feltegyem az egész nap fejemben motoszkáló kérdést. Lábaimat lazán Harry ölébe dobva elterültem a kanapén, és édesen Zaynre mosolyogtam. Egyelőre még nem sejtette a végzetét.

- Zayn! – rám nézett. - Mesélnél nekem valamit egy bizonyos Anne-ről...

- Hát... Csak egy ismerősöm - vetette oda mű lazán.

- Én speciel egyetlen ismerősömmel sem sms-ezem órákig arról a témáról, hogy ki szeret jobban kit, illetve nem huszonhat üzenetben kívánok neki jó éjszakát - cukkoltam tovább.

- Csak nem... - kezdte a mondatot Niall, amit Liam fejezett be.

- Barátnőd van?

Fekete hajú barátunk felsóhajtott, és olyan fejet vágott, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak a csínyen.

- Jah...

- És.. nem kéne nekünk úgy például bemutatnod? - lelkesedett Harry. Ez főként onnan látszott, hogy előrébb csúszott a kanapén - ezzel majdnem lelökve a lábamat- és kíváncsian előrébb hajolt, hogy biztos semmiről se maradjon le.

- Az az igazság... hogy... hogy már ismeritek...

Zayn egyre jobban zavarban volt én meg feltűnően kezdtem durcázni, és magam alá húztam a lábam.

- És mégis ki az? - tettem fel a kérdést.

- Hát... az... egyik sminkesünk - nyögte ki végre.

Pillanatnyi döbbent csend, majd nevetés, amit kopogás zavart meg. Végre megjött a pizza is, mindenki nekilátott a sajátjának. Harry észrevette a duzzogásom, és miközben a kezébe vett egy szeletet, visszapakolta a lábaimat az ölébe.

- A tiéd milyen? - kérdeztem tőle.

- Finom - vonta meg a vállát. - Kérsz?

Az arcomba tolta a pizza szeletét, én pedig jó nagyot haraptam belőle.

- Tényleg finom.

Cserébe ő is megkóstolta az enyémet, hogy ne maradjak adósa.

Harry
 

Azt követőn, hogy telezabáltuk magunkat pizzával, felmerült, hogy próbára kellene mennünk. Összeszedtük tehát magunkat, és a menedzsmenttel együtt célba vettük a helyi stadiont. Gyorsnak vagy zökkenőmentesnek nem épp mondható beéneklés után birtokba vettük a színpadot, majd miután lenyomtuk a számok felét, szünetet tartottunk. Nagyjából két liter teát ittunk meg fejenként, majd - meg nem tudnám mondani, ki kezdte - körbe-körbe kezdtünk rohangálni a nézőtéren egymás után.

A szünet után a More Than Thisszel folytattuk a próbát. Igen sűrűn pislogtam Louis felé, és rendkívüli büszkeséggel töltött el, hogy mennyit fejlődött az első közös fellépésünk óta.

Mikor észrevette, hogy nézem, felvette a szemkontaktust, és egymásnak énekeltük a refrén szavait - I can't love you more than this... Aztán a szám végére persze, mint általában mindent, ezt is totálisan elhülyültük, és egymás nyakában kötöttünk ki. A fiúk a hasukat fogták a nevetéstől, Paul viszont már nem annyira, szóval próbáltuk a tőlünk telhető legnagyobb komolysággal végigénekelni a maradék nyolc dalt.

Mivel még hosszú óráink voltak a koncert kezdetéig, úgy döntöttünk, szétnézünk a városban.

Szívünk szerint végigsétáltunk volna az utcákon, ám ezzel kapcsolatban némi akadályba ütköztünk volna - gondolok itt pár ezer tini lányra -, szóval autóval furikáztak el minket a város látványosságaihoz.

Miután Louis-val újra minden rendben volt köztünk, felszabadultan beszélgettünk az autóban a többiekkel, és persze minden harmadik mondat után visszatértünk Zayn kapcsolatához. Nem annyira örült neki.

Mikor aztán rövidebb szünet állt be a beszélgetésbe, és az ablakon bámultam kifelé, Louis megkocogtatta a vállam. Kérdőn felé fordultam.

- Szeretlek - közölte tényszerűen.

- Én is - paskoltam meg a combját.

Louis

Mikor Harry a combomon felejtette kezét egy pillanatra, kellemes borzongás fogott el. Egyszerűen jó érzés volt kimondani, és még jobb volt visszahallani, hogy szeret. Elégedettséggel töltött el. Átöleltem a vállát, egészen addig, amíg vissza nem érkeztünk a stadionba. Ott már elszabadult az őrület. Visongó lányok, őrült rajongók mindenütt. Persze hogy szeretjük őket, és hálával tartozunk nekik, mert miattuk állhatunk pár perc múlva a színpadon, ám mégis volt egy olyan sejtésem, hogyha most kimennék közéjük, még a gatyámat is letépnék rólam.Ezeket a gondolataimat a többiekkel is megosztottam, ők pedig nevetve értettek mélységesen egyet.
Odabent a csapatunkat szanaszét szórták stylisokhoz, sminkesekhez, fodrászokhoz. Ez volt az a rész, amikor legtöbbször egy kicsit egyedül maradtam, és végre kikapcsolhattam az agyam. Egyszerűen nem volt más dolgom, mint hogy a színpadra lépjek, és önmagam legyek. A koncert energikusan zajlott le, a tömeg velünk együtt üvöltötte a dalokat, és minden a helyén volt. Néha lopva Harryre mosolyogtam, de sosem nézett vissza, énekelt teljes szívéből, a szövegre és a dallamra koncentrálva. Minden jól ment, az utolsó dal legvégéig. Az utolsó refrén volt hátra, amikor nem tudom, mi történt. Vagy a szöveget vagy a dallamot ronthatta el, én csak azt hallottam, hogy a dalt a többiek viszik tovább, Harry pedig elhallgat.
Miután lejöttünk a színpadról, nem volt túl boldog, bár a koncertet sikeresen fejeztük be, a hibáját észre sem lehetett venni.
- Mi történt? - érintettem meg a könyökét. Ha egy egyszerű baki lett volna, már nevetett volna önmagán, és ő lenne a leghangosabb, aki elmagyarázza, hogy az direkt úgy volt. De most hallgatott.
- Én... - kezdte, de aztán nem folytatta. - Nem tudom... A fejét rázta, majd a nyakam köré kulcsolta karjait. Pár másodpercig tartott csak, amíg visszaöleltem, majd a többiek után siettünk az öltözőbe. - Este buli? - ordított a levegőbe Niall. - Igeeen! És épp itt az idő, hogy elhívd, és közelebbről is megismerjünk egy bizonyos Anne-t... - kontrázott Liam Zayn felé fordulva. - Úgy sem úszom meg, mi? - próbálkozott azért a mi kis hősszerelmesünk.

- Ki van zárva! - szálltam be én is a beszélgetésbe széles vigyorral. Miközben elhaladtam Harry mellett, magától értetődőnek tűnt, hogy kezemet végighúztam a derekán. Magunkra kapkodtuk a ruhát egy gyors fürdés után, majd belevetettük magunkat az éjszakába.

Harry

Nem tudom, mi történt az I want alatt, ránéztem Louisra, aki elmélyülten, fülig érő mosollyal fürkészte a közönséget, és hirtelen elfelejtettem, hogy most hol is vagyok és mit is kéne tennem. Egyre jobban megijedtem a magamon észlelt jelektől. Miután befejeztük a koncertet, Louis próbált érdeklődni, hogy mi történt, miért Niall és Liam vitte tovább a számot, de képtelen voltam válaszolni. Nem akartam, de nem is igazán tudtam,. A késői bulihoz pedig inkább kevesebb kedvem volt, mint több, főleg, hogy másnap nyolckor kellett megjelennünk egy rádióstúdióban. Az aggályaimat meg is osztottam a többiekkel.
- Ne már, Harry - nyafogott Liam. - Minden helyen elmentünk bulizni, pont ezt hagyjuk ki? 
- Nem azt mondtam, hogy ne bulizzunk, csak hogy nem ma. Holnaputánig itt vagyunk, holnap este is elmehetünk. Hulla fáradt vagyok, és nem is vagyok a topon.
- Holnapután reggel indulunk tovább - jegyezte meg Zayn. - Nem hiszem, hogy bárki örülne, ha másnaposan indulnánk útnak.
- Bár annak se örülnének, ha másnaposan adnánk interjút... - állt Louis a pártomra.
- Szóval halasszuk el? - sóhajtott fel Niall. - Pedig úgy megjött a parti hangulatom.
- Neked mindig az van, Niall - nevetett fel Zayn.
- Na jó, menjünk holnap - mondta ki a végszót Liam, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Szerettem én is a többiekkel bulizni, de ez az este tényleg nem lett volna rá alkalmas. Sokkal inkább vágytam arra, hogy valami vígjátékot nézve punnyadhassak a szállodai ágyamban. Ennek jegyében én a hotel előtt nem is álltam meg a lányoknak - a biztonsági embereink nagy örömére -, és amíg a többiek átverekedték magukat a rajongókon, átcuccoltam Louis szobájába, Zayn holmijait pedig az egyszemélyesbe cipeltem - persze az ő korábbi beleegyezésével.
Mikor Louis benyitott a szobába, én már rendelt vacsoránkat falatozva ültem a kanapén, és nyomogattam a távirányítót.
- Filmezünk? - érdeklődött mintegy mellesleg Louis.
- Aha - feleltem egykedvűen. 
- Na és mit nézünk? - próbálta életben tartani a beszélgetést.
- Igazából szerelem? - vetettem fel, miközben Louis lehuppant mellém.
- Na azt még egyszer meg nem nézem veled. 
- Most miért? - Mielőtt válaszolhatott volna, folytattam: - Csak szexre kellesz?
- Jó, oké - vonta meg a vállát, és kényelmesen feldobta a lábait az asztalra.

Nem sokat kommunikáltunk a film alatt, és bár érdekes volt, az én szemem már-már leragadt néhány jelenet alatt.

Louis

Amikor a szobámba benyitva Zayn helyett Harryt találtam, enyhén meglepett, de a dolog egyáltalán nem zavart... Sőt... Mellé helyezkedtem, és próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de szemlátomást a fáradtság nem csak ürügy volt. Nagyokat pislogott egészen addig, amíg arra nem lettem figyelmes, hogy feje a vállamra dőlt. Nem volt éppen kényelmes pozíció, de nem mertem megmozdulni, mert attól féltem felébred. Azt pedig semmi esetre sem szerettem volna, hagy pihenjen csak, ráfér.
A film nem volt túl érdekes, helyette inkább Harryre koncentráltam. A lassan fel-le mozgó mellkasára, és a dezodorja illatára. A tekintetem az asztalra siklott. Észrevettem az ottfelejtett filctollat, ami még az előző autogramosztogatáskor maradhatott a kezemben. Ügyeskedve elértem, és művészi precizitással kezdtem el rajzolni a vállamon alvó arcára. A szuszogása csiklandozta a nyakam, amikor mocorgásomnak hála még jobban rám nehezedett, és egyben hozzám simult. Apró sóhajtás hagyta el az ajkait. Szépet álmodhatott. Aztán a film véget ért, természetesen gyönyörű happy enddel. A karomat már egyáltalán nem éreztem, így megkíséreltem kellemesebb pozíciót felvenni, de ekkor már láttam, hogy Harry ébredezett.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. Erre ijedten kapta fel a fejét. - Már is reggel van? - esett kétségbe. Iszonyat édes... Akarom mondani laza és férfias mozdulattal dörgölte meg szemeit, és körbenézett a sötét szobában.
- Louis! - boxolt bele a vállamba. Egyszerűen nevettem rajta. - Igen, amúgy nekem tetszett a film, amit választottál... És neked?
Gyilkos tekintettel nézett rám, majd elsétált az ágyáig, ledobálta magáról a cuccait, és arccal előre vetve magát a párnák közt landolt. Magamban még jót kuncogtam rajta. Miután tettem egy kitérőt a fürdőszobába, az ágyamhoz sétáltam, és épp lefeküdtem volna, amikor láttam, hogy a szomszéd ágyon fekvő egyébként meztelen srác fázósan húzza magához a lábait, teljesen összegörnyedve. Persze hogy a takarója alatt helyett a takaróján variációt választotta. Még puhább az ágy, meg minden, értem én, de azért mégis csak... Megragadtam az ágytakarómat, és egy laza mozdulattal ráhajítottam. Morgott valamit, miközben kényelmesen elhelyezkedett. Aztán végre én is lefeküdtem aludni. Reggel pedig a nevem ordítására keltem.