DÍJ

Megkaptuk az első díjat  Little Miss Muffettől, nagyon köszönjük! Mila a  Bed Games-hez tette ki, én pedig ide.

10 dolog rólam:

- Imádok táncolni

- Mindig, mindenhol énekelek

- Rózsaszín a szobám fala

- Szeretnék egy farkaskutyát

- Ha megtetszik egy szám, napokig képes vagyok csak azt hallgatni

- A barátaim számomra a világon a legfontosabbak

- Amikor megláttam, hogy díjat kaptunk, örömtáncot jártam a szobában

- Élvezem, ha valakivel észérvekkel vitatkozok

- Kávé nélkül nem tudok felkelni, de rengeteg tejjel iszom, mert keserű

- Szeretnék japánul tanulni

A díjat pedig Edcunak küldeném tovább, az én kedvenc Larry Stylinson írómnak, a régebbi - You said forever - és az új - The Charmer - blogjáért egyaránt!

Doraa

14. Problem...

Bocsi, hogy csak most, de ha lustaságról van szó, Doraa legyőzhetetlen :D Ez a fejezet rövidke, de vészesen közeledünk a végéhez, és nem akarjuk gyorsan a nyakatokba zúdítani. Mi most megyünk pihenni a magyar riviérára, nektek pedig kellemes olvasást és jó hétvégét!

Ja, és persze boldog péntek tizenharmadikát!
x, Mila

Most látom, hogy eltüntettem a jobb oldali sidebart... hoppá... xddd bocsika, Doraa

Harry

Miután megoldottnak tekintettük a mini-szívinfarktust okozó problémát, eseménytelenül telt az út- már amennyire eseménytelenül telhet négy óra utazás a One Directionnel.

Mivel a hotel előtt rengetegen voltak, a hátsó bejáratot vettük igénybe. Miután elfoglaltuk a szobákat, mindannyian hozzánk csoportosultak. A gyűlés tárgya az újonnan begyűjtött fanbook volt. Végig lapoztuk, egy-két oldalon jót nevettünk, majd idejét láttuk egy kiadós ebédnek.

Később felhívtam anyát, hiszen már egy hete nem beszéltünk, a nap további része pedig úgy telt, mint bármelyik másik koncert előtt – már ha nem vesszük figyelembe, hogy mivel Anne szülővárosában voltunk, rábólintottunk, hogy Zayn szíve választottjának családjával töltse az időt.

A koncert után Niall és Liam elment egy helyi klubba, Zayn vacsorázni ment Anne-ékhez, én és Louis pedig fáradtan dőltünk be az ágyba – az, hogy együtt alszunk, egymás karjaiban, már teljesen természetesnek tűnt.

Másnap délelőtt – a változatosság kedvéért – hangos dörömbölésre keltünk.

Megint Louis botorkált ki az ajtóhoz.

- Figyelj, szedjétek össze magatokat, és gyertek a szobánkba – hallottam Niallt. – Nagy gáz van…

Tíz perccel később benyitottunk a szobába, és a következőkkel szembesültünk:

Zayn kisírt szemekkel ült a kanapén, a One Direction másik két ötöde pedig idegesen mászkált fel és alá,  míg menedzserünk a dohányzóasztalon dobolt ujjaival, és olyan fejet vágott, mint aki mindjárt felrobban.

Egy percig halotti csend uralkodott, míg végül Zayn felemelte a fejét, ám csak halk suttogásra volt képes.

- Én… sosem gondoltam volna...

- Nem a te hibád – motyogta menedzserünk.  – Foglaljatok helyet – mutatott a fekete hajú mellé ránk nézve.

- Mi történt? – kérdeztem riadtan.

- Amint ideér Stuart kisasszony, minden világos lesz.

- Anne? – néztünk össze Louis-val.

Louis

Egyre rémültebben gondolkodtam, hogy vajon mi lehet ekkora probléma. Aztán betipegett a szobába Anne, lehajtott fejjel.

- Na jó – pattantam fel.  – Valaki mondja már el, hogy mégis mi a franc történt!

- A kamera… A felvételek… - motyogta.

Kezdett nagyon rossz érzésem támadni.

- Mégis mi van velük? – kezdtem kiakadni.

- Mégis mi lenne? – emelte fel a hangját menedzserünk. – Az, hogy az undorítóan mézes-mázos enyelgésetek fenn van a neten, HQ minőségben.

A feje már vörös volt, és kis híján a haját tépte.

Visszarogytam a kanapéra. Harryre néztem, ő meg rám. Kétségbe volt esve.

- De hogyan… - nyögte elhalóan.

Erre Zayn még jobban összegörnyedt, Anne pedig majdnem elbőgte magát, még mindig az ajtóban ácsorogva.

- A hugom… megtalálta a gépet… és megszállott rajongótok, és… Én annyira sajnálom… - kezdtek hullani a könnyei.

- A sajnálattal nem megyünk semmire. Van valakinek bármilyen ötlete, hogy hogyan tehetnénk mindezt meg nem történtté? - menedzsmentünk vezetőjének szavait némaság követte.

 Harry kezéért nyúltam, és bátorítóan szorítottam meg. Nem a boldogságtól csillogtak a szemei.

- Sejtettem. Mostantól azt teszitek, amit mondok, mert ez így nem folyatódhat. A felvételt semmivé kell tenni, mielőtt elszabadulna az őrület.

Alig egy órával később már a szobánkban ültünk Harryvel. Sötét volt és idegtépő csend. Szorosan öleltem, arcát a nyakamba temette. Percek óta ültünk így, mozdulatlanul. Néha meg-megremegett. Nem tudtam eldönteni, hogy sír-e.

- Minden rendben lesz – suttogtam, miközben hátát simogattam, ám szavaimat én sem hittem el.

A terv az volt, hogy még ma este elmegyünk egy TV-stúdióba, és élő adásban kifejtjük, hogy ez az egész csak egy idióta fogadás volt, amit részegen követtünk el. Személy szerint engem nem igazán hatott meg, hogy kiderült a kapcsolatunk. Sokat gondolkodtam ezen, és be kellett látnom, előbb-utóbb úgy is kiderült volna.

És bár a rajongók miatt lehettünk azok, akik, most még sem érdekelt, mi a véleményük. Nem akartam tudomást venni a következményekről. Én csak őt akartam.

Az sem számított volna, ha… Sőt, talán még örültem is volna, ha felvállaljuk az egészet. De Harry álláspontjáról semmit sem tudtam. Fogalmam sem volt, mi jár a fejében.

Csak abban reménykedtem, hogy néhány pillanat múlva nem néz fel rám könnyes szemekkel és érzelemmentes tekintettel, hogy komoly hangon közölje, ez neki már sok, és jobb lesz nekünk barátokként, külön szobában.

13. The camera was still recording

Sziasztok! 
Meghaladtuk a hatezer látogatót, nagyon köszönjük! Íme a tizenharmadik fejezet, reméljük, tetszeni fog nektek, mert nekünk nagyon :D
xx

Louis

Megnyugodtam, amikor rám mosolygott. Gyönyörű volt. Ha mindig így reagál rá, semmi mást nem fogok tenni, mint ezt az egy szót ismételgetni.

Harry

- Szeretlek – mondta Louis olyan gyengéden, mint talán még soha semmit.

 - Én is – adtam egy puszit a szája sarkára, majd miután a fürdőszobából általam kerített nedves törölközővel megtisztálkodtunk, magunkra rángattam a takarót, és hamarosan elaludtunk.

- Harry! Jó reggelt! – hallottam, mire a fejemre húztam a paplant. – Felkelni! Hasadra süt a nap!

- Még fel sem kelt – morogtam. Louis egy mozdulattal lerántotta fejemről a védelmező textilt.

- Ki az ágyból! – visszahúztam a takarót a fejemre, mire éreztem, hogy Louis fölém mászik, két térdével közrefogva derekam, majd újra lehúzta rólam a takarót, és egy kamerával találtam szembe magam.

- Louis!

- Szexi az álmos hangod! – vigyorgott.

- Hagyjál – próbáltam meg eltolni őt, sikertelenül. Louis az éjjeliszekrényre tette a kamerát, majd puszikat kezdett el adni mindenhova, míg végül rá nem talált az ajkaimra, és a következő percekben el sem hagyta azokat.

Louis

Percek kellettek ahhoz, hogy rájöjjek, hogy bár csókolózni jó, nem ezért keltettem fel. A kamera pedig még mindig vett minket.

Érte nyúltam, miután elváltam ajkaitól, és ismét őt kezdtem filmezni. Annyira édes volt, hogy meg kellett örökítenem. Iszonyat csúnyán nézett rám, összeszűkített szemekkel és vonallá préselt szájjal, de aztán elnevette magát.

- Na gyere már… Édesem… - kértem újra, az utolsó szót játékosan elnyújtva, miközben lemásztam róla, hiszen így ha akart volna, se tudott volna felkelni.

- Kizárt! – fordult a hasára, és próbált visszaaludni.

Elnevettem magam, és kikapcsoltam a kamerát.

- Akkor sajnos muszáj lesz egyedül megennem az összes palacsintát, és a városnézéshez meg keresnem kell valami bombázó csajt…

A reakció azonnali volt.

- Azt próbáld meg! – hajított felém egy párnát, ami eltalált volna, ha nem ugrom el előle.

Szélesen mosolyogva dőltem mellé, hogy a szemébe nézhessek.

- Na… Gyere… Nincs sok időnk, négyre próbára kell mennünk… - próbálkoztam utoljára.

- Jól van, jól van... Rendben… Csak még egy perc! – adta meg magát, és hozzám bújt.

Tíz perc múlva végre kimásztunk az ágyból, harminc perc múlva pedig elindultunk.

Autóval bementünk a belvárosba, és egy kisebb utcában leparkoltunk. Össze-vissza kóboroltunk a városban, boltok sokasága mellett elsétálva.

Harry szinte mindegyik előtt megállt egy pillanatra, én pedig alig tudtam megállni, hogy kezét megragadva ne vonszoljam tovább.

Harry

Louis-val együtt töltöttük a délelőttöt, sétáltunk a városban, gyönyörködtünk a boltok kirakatában – valószínűleg minden pénzemet elvertem volna, ha barátom nem rángat tovább, de így csak egy fonott bőrkarkötővel lettem gazdagabb - és minden ellenkezésére ő is -, vettünk néhány szuvenírt a családunknak, aztán leálltunk egy csapat rajongóval. Mikor végeztünk, úgy döntöttünk, visszasétálunk a hotelhez – az úton is remekül szórakoztunk, X-faktoros emlékeinket idéztük fel, útközben beültünk egy pizzázóba. Louis-val csak úgy repült az idő: mire visszaértünk, a srácok már a próbára szedelőzködtek. Mi is összeszedtük magunkat, és tízpercnyi meghitt csókolózás után a stadion felé vettük az irányt.

A próba jobban ment, mint valaha, Louis talán sosem alakított még ilyen jól, szemei minden percben csillogtak, hangja gyönyörűen csengett – és ez, ha lehet, az esti koncertre még jobb lett. Visszaérve az ideiglenes szállásunkra, fáradtan dőltem az összetolt ágyakba, és szinte azonnal elaludtam – Louis karjaiban.

Reggel iszonyatos robajra ébredtünk: három pár kéz verte ököllel a szobaajtót, amihez némi artikulálatlan üvöltés is társult. Louis kómásan állt fel – mit szépítsek a dolgon? Konkrétan legurult az ágyról – legalábbis a hanghatásból ítélve, a szememet túl lusta voltam kinyitni, majd szitkozódva, derekát dörzsölve ténfergett az ajtóhoz.

Ahogy kinyitotta, egy nagyon ideges Niall, egy vörös fejű Liam és egy szélesen vigyorgó Zayn tódult be a szobába. Valószínűleg meglepett képet vághattak, amikor szembesültek azzal, hogy az ágyaink össze vannak tolva és én félmeztelenül fekszem benne – erre is csak a beálló mély csendből következtetettem.

- Tudtátok, hogy a terv szerint úgy… három perc múlva indulunk? – érdeklődött udvariasan Niall, mire kipattantak a szemeim. – MIKOR? – ültem fel hirtelen.

Kiugrottan az ágyból, magamra kaptam az első ruhadarabot, amiben hasra estem, és ész nélkül kezdtem a bőröndömbe dobálni a szana-szét hagyott cuccainkat, ahogy Louis is. A fiúk általuk poénosnak ítélt beszólásokkal biztattak, mint például:

- Az óvszereket se hagyjátok itt!

- Síkosító?

- A takarítónő tuti örülne egy rejtélyes foltokban gazdag itt felejtett ruhadarabnak…

- Nem segítenétek? – érdeklődött idegesen szobatársam a zoknija párja után kutatva.

- Nem – rázta meg mosolyogva a fejét Liam, majd a másik két fiúval egyetemben távozott. – Lent találkozunk! Ha nem, másfél óra múlva indul egy vonat…

Louis

Amint a többiek magunkra hagytak minket, egymásra nézve röhögtük el magunkat, miközben mindent ész nélkül a bőröndökbe dobáltunk. Amint elkészültünk – a bőröndök becipzározása minimum annyi időt vett igénybe, mint maga a pakolás – lerohantunk a hallba. Már ekkor is hiányérzetem volt, de gondoltam, Harryt nem hagytam el, a karkötő a kezemen volt, a többi meg nem számít. Bepakoltunk a buszba, és indultunk is.

Amint elhagytuk a szálloda parkolóját, jutott eszembe, ami eddig nem.

- Srácok… - kezdtem megfontoltam. – Rohadtul vissza kéne fordulnunk…

Kérdőn néztek rám.

- Miért is? – vonta fel szemöldökét Harry.

- Kamera… - mondtam óvatosan.

- Miért számít az? Majd… - Hirtelen fagyott le. – A rohadt életbe!

- Mi a baj? – lépet hozzánk Zayn.

- Otthagytuk a kamerát… - kezdtem bele.

- Amin olyanok vannak, amit nem kéne látnia senkinek rajtuk kívül… - fejezte be helyettem Harry. Szegény nem kicsit volt kiakadva. Átöleltem a derekát, és nyugtatóan kezdtem simogatni.

- Várj csak! A többiek nem úgy volt, hogy később indulnak? Mármint Anne-ék… - jutott eszembe. Zayntől bólintást kaptam válaszul. – Hívd már fel, hogy keresse meg a kamerát! Száztizenkettes szoba… Kábé az ágy alatt.

- Oké, de akkor elmesélitek, mi van rajta, ami ennyire titkos… - vigyorgott szemtelenül.

- A meztelen hátsó feled – vigyorogtam rá, mire éreztem, hogy a karjaimban lévő kuncogni kezdett.

- Nem úgy volt, hogy letöröltétek? – nyúlt meg Zayn képe.

- Hááát… - húztam az agyát. Ekkor hallatszott mellőlem nevetés.

Zayn megcsóválta a fejét, és elvonult telefonálni. Harry egy sóhajtással a vállamra hallotta a fejét.

- Ez meleg volt… - jegyezte meg, miközben a karkötőjével babrált.

- Mi meleg? Mármint rajtatok kívül… - érkezett meg Niall is az ágyak irányából.

- Hahaha… Semmi különös… - grimaszoltam neki. Tekintete Harry csuklójára siklott.

- Megint új? – bökött fejével a karkötője felé. – Bár mintha már láttam volna valahol… - gondolkodott el.

Feltűrtem a pulcsim ujját, megmutatva, hogy nekem is ugyan olyan van.

- Húúú… Egyen karkötő? Ez már minimum egy eljegyzés… Hallod ezt, Liam? – kiáltotta a végét.

Szitkozódás hallatszott, gondolom, éppen játszott.

- Jó nekik… - érkezett a válasz.

- Na elintéztem – közölte Zayn, amikor letette a telefont a szokásos ’szeretlek’, ’nem, én szeretlek jobban’ kezdetű búcsúzkodás után.

12. Why haven't we done it before?

Sziasztok!

Végre itt az új fejezet! Bocsi a hosszabb szünetért, de reméljük, ez a rész kárpótolni fog titeket.

(Elárulom, hogy nagyon sokat szenvedtem azzal, hogy rávegyem magam a megírásra, és miközben írtam, végig mászkáltak előttem a munkások - lakás felújítunk -, szóval vicces volt... XD D.)

Csak hogy egy kicsit bevezessünk titeket a kullisszatitkokba, eláruljuk, hogy a javítás úgy történt, hogy Mila miközben átnézte, VESSZŐ, felolvasta a telefonba.
"A mellkasomon támaszkodott meg, és ajkaimra hajolt. Először meglepődtem, aztán kezeimet a fenekén keresztül derekára...... anyuciii hallasz?"
majd
D.: amúgy nem gondolod hogy Harry túl gyorsan elmegy?
M.: hátöö... de.
D.: akkor írj bele még valamit
M.: uh, én nem!

Jó olvasást, és várjuk a véleményeket! :D

Doraa & Mila

Harry

- Komolyan mondtam – törte meg Louis a csendet, és megfogta a kezem.

- Le kell ülnöm – lépett az egyik szabad székhez Niall.

- És ez úgy… mióta? – hebegte Liam, miközben helyet foglalt a szőke mellett.

És ezzel a kihallgatás megkezdődött…

Este végre kettesben lehettünk Louis-val. Bezárkóztunk a szobába, és egymáson kívül semmivel sem foglalkoztunk. Beszélgettünk, csókolóztunk vagy csak csendben feküdtünk egymás mellett, hallgatva a másik szuszogását.

Az idilli pillanatot a gyomrom korgása rombolta össze, szóval úgy döntöttünk, hogy – ma már másodszorra – vacsorázunk.

Amíg vártunk, majd evés közben is tévét néztünk. Miután végeztünk betámadtuk a fürdőt – külön-külön – majd azon kaptam magam, hogy megint egymás mellett fekszünk.

Louis

Az ágyon feküdtem a hátamon, csukott szemmel, amikor éreztem, hogy Harry mellém feküdt. Pár másodpercig még élveztem a békés csendet, aztán rávettem magam, hogy felnézzek. Eléggé meglepődtem, amikor az eddig mellettem fekvő hirtelen megmozdult, lábát átvetette a derekamon, és egyszerűen a csípőmre ült. A mellkasomon támaszkodott meg, és ajkaimra hajolt.

Először meglepődtem, aztán kezeimet a fenekén keresztül derekára simítottam, miközben nyelvem a szájába vándorolt. Csak boxer és póló volt rajta – amit nem tudom, miért vett fel, hiszen szinte mindig a nélkül, vagy egyáltalán ruha nélkül alszik.

Ám még ezt a ruha mennyiséget is soknak találtam. Megragadtam felsője alját. Egy pillanatra elszakította száját a bőrömtől, így végre szemébe nézhettem. A vágy ott lobogott a tekintetében, de az arcáról bizonytalanságot olvastam le.

Kisimítottam az arcába lógó tincseket, majd arcélén is végig futtattam ujjaimat. Belemozdult az érintésembe, és becsukta szemeit, melyek a következő pillanatban már fel is pattantak, amikor egyetlen mozdulattal felrántottam a felsőtestét fedő anyagot.

Engedelmesen hagyta, hogy kibújtassam belőle, majd finoman a hátára löktem, és magam alá gyűrtem. Egyre gyorsabban vette a levegőt, és mintha megrémült volna attól, hogy elvesztette az irányítást.

Újra megcsókoltam, és teljesen hozzásimultam. Felnyögött, ahogy én is.

Amikor áttértem a nyakára először megmerevedett, majd ajkait halk sóhajok hagyták el. Kezei a hátamon siklottak végig, a testem égett, és tudtam, hogy ha nem állok le, mindez már nem lesz elég.

- Louis – hallottam rekedt hangját. A vágy végigszáguldott a testemen, egy bizonyos pontban összpontosult. Feltérdeltem a feje mellett támaszkodva. Amikor rájöttem, hogy térdem lábai között van, igen érzékeny ponthoz simulva azt hittem megőrülök.

- Igen? – mosolyogtam rá. Kipirulva feküdt alattam, zilált hajjal, szabálytalanul kapkodta a levedőt.

- Én… Nem tudom… - kezdte, de nem folytatta. Teljesen kétségbe volt esve. Kételkedő arckifejezése széles mosolyra késztetett.

- Mit nem tudsz? – vontam fel a szemöldököm.

Harry

Amikor Louisra másztam még fogalmam sem volt, mit fogok tenni, csak hagytam, hogy a vágy irányítson. Vadul faltam ajkait, ám amikor ő került felülre elbizonytalanodtam. Louis ismét birtokba vette a számat, majd éreztem, ahogy rám nehezedik.

Nem gondoltam volna, hogy tovább akar menni, magamról meg végképp nem tudtam, mit szeretnék, de váratlanul ért, amikor azon kaptam magam, hogy kezeim feneke felé csúsztak.

- Louis – krákogtam, mire felemelkedett rólam. Az egyik combja az enyémek között volt, olyan helyen, amitől majdnem felnyögtem.

- Igen? – mosolygott.

- Én nem tudom… - szakadt fel belőlem. Tényleg nem tudtam. Majd felégetett a vágy, ugyanakkor kétségbe voltam esve. Rengeteg kérdés kavargott a fejemben – Mit? Hogy? Most komolyan?

- Mit nem tudsz?

Végighúztam az ujjaim az oldalán, a pólója alatt, aminek hatására megborzongott.

- Én fé… Azt hiszem, félek – motyogtam.

- Félsz? – kérdezte nevetve. – Nem harapok.

- Louis – emeltem égnek a tekintetem.

- Harry. Mindketten egyformán tapasztalatlanok vagyunk, nyilván. Semmi olyat nem kell tenned, amit nem szeretnél. Bízz bennem.

Idegesen beharaptam az alsó ajkamat, aztán bizonytalanul bólintottam, mire hozzám hajolt, ám én is ugyanekkor mozdultam felé, így feje összekoccant az enyémmel. Rögtön hátrébb húzódott, és feljajdulva a fejéhez kapott, ahogy én is. Egyszerre nevettünk fel, és amikor immáron óvatosabban közeledett, és megcsókolt, éreztem hogy teljesen feloldódtam. Jobb kezével apró köröket rajzolt a mellkasomon. Közelebb akartam érezni magamhoz.

Lerángattam róla a pólót, és áthajítottam a szobán. Felkönyököltem, hogy elérjem, és finoman megharaptam a fülcimpáját, mire hangosan sóhajtott fel.

Amikor a keze lassan a mellkasomról a hasamon keresztül lecsúszott, úgy éreztem, mentem szétrobbanok a bennem tomboló érzésektől.

Louis

Semmit sem akartam ráerőltetni, de biztos voltam benne, hogy amire vágytam azt ő is élvezte volna.

A fejemben soha, még csak meg sem fordult, hogy én bármikor is egy fiúval kerülnék ilyen helyzetbe, így abból indultam ki, hogy ami nekem jó lenne, az nyilván neki is az. Egyetlen apró bólintása boldogsággal öntött el, azonnal nekiestem, ismét. Egyetlen célom az volt, hogy örömet szerezzek neki.

Meglepődtem, hogy az előbbi tétovázása után, mennyire felbátorodott. Amikor pedig a fülemhez hajolt, egyenesen felnyögtem a meglepettségtől. Úgy döntöttem, nincs értelme tovább húzni az időt.

A nyakához hajoltam, és miközben nyelvem a kulcscsontja körül kalandozott, addig kezemet lassan de határozottan merevedésére simítottam. Fejét hátravetette, teste megfeszült – bár a boxere még mindig rajta volt, kezével pedig biztos pontot keresve derekamat találta meg, amivel csak azt érte el, hogy amúgy sem távol lévő testünk még közelebb préselődött egymáshoz.

A gyönyör, amit az arcáról le lehetett olvasni mérhetetlenül boldoggá tett, ám én még kínozni akartam.

Kissé felemelkedtem, ami csalódott morgást váltott ki belőle. Csókokkal kezdtem hinteni a mellkasát, és igyekeztem egyetlen apró kis helyet sem kihagyni. Imádtam a bőre illatát.

 Lassan haladtam lefelé, ő pedig egyre szabálytalanabbul kapkodta a levegőt, és tehetetlenül vergődött alattam.

- Louis… - túrt a hajamba, amikor boxeralsójának szegélyéhez értem.

Felültem, és kétoldalt mellette térdelve néztem le rá.

- Mit szeretnél? – néztem le rá tettetett nyugalommal, apró mosollyal a szám szélén.

Valójában úgy éreztem, hogy ha két másodpercen belül nem vetem rá magam, én belehalok a vágyba. Csak bámultam a csukott szemeit, szana-szét álló göndör haját, elnyílt ajkait, és a mellkasát, ami szaporán emelkedett és süllyedt. Az utóbbi időben rengeteget edzett, ami látszott is rajta. Néha meg-meg feszülő izmainak látványa megőrjített - nem mint ha azelőtt nem lett volna ellenállhatatlan.

- Hm? – bíztattam a válaszadásra, és miközben megtámaszkodtam mellette, kezeim ’véletlenül’ finoman végigsiklottak az oldalán.

Harry

- Ne kínozz már tovább! – szaladt ki a számon, és abban a pillanatban amint kimondtam, meg is bántam. Nem az elszólás miatt, sokkal inkább azért, mert így hangosan is beismertem, hogy teljesen elgyengültem, vagy inkább elvette az eszemet - igen, ez sok mindenre válasz lenne.

Amikor úgy döntött, hogy újra játszadozni szeretne, megelégeltem a dolgot, hevesen rántottam le magamhoz. Szájon csókoltam, majd én tepertem magam alá.

Egyenes vonalban húztam végig ajkaimat a nyakán, a mellkasán, majd a hasán, míg el nem értem a kék-fehér csíkozású boxere szegélyét.

Felpillantottam rá, és csábító arcát látva eldöntöttem, hogy mindenkinek meg kell mutatnom, kié: apró foltokkal ’díszíttetem’ a nyakát, aztán újra az ajkait kezdtem el marcangolni – komolyan mondom, ez megunhatatlan-, a kezem pedig közben besiklott az egyetlen rajta maradt ruhanemű alá.

Louis hangosan nyögött fel, és éreztem, ahogy megmerevedik alattam. Kicsit eltávolodtam az arcától, és miközben megszabadítottam a zavaró ruhadarabtól, megnyaltam az ajkaim.

- Harry ha… - krákogta, és látszólag kissé zavarban volt. Megráztam a fejem, majd mélyen a szemébe néztem, miközben kezemet lassan, majd egyre gyorsabban mozgatni kezdtem férfiasságán. Louis egyik keze a hátamon járt fel és alá, a másikkal pedig a lepedőt markolta görcsösen.

- Harry! – hallottam nevem, mire lehajoltam hozzá, bár amúgy sem jutott túl sok levegőhöz. Alig értem ajkaihoz, felnyögött, majd végigsöpörtek rajta az élvezet hullámai.

Louis

Lihegve élveztem a testemben lassan csillapodó gyönyört. Furcsán éreztem magam. Nem mertem felnyitni a szemeim. Pár hónapja még egyenesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy Harryvel ilyesmit tegyek. Most pedig itt fekszem alatta, és…

Mikor éreztem, hogy kicsit arrébb helyezkedik, felnéztem, egyenesen a csillogó szemeibe. És hirtelen minden tökéletesen helyesnek tűnt.

Ekkor eszméltem csak rá, hogy rajta még a boxere is rajta van. Gondolkodás nélkül ültem fel, őt pedig löktem a hátára. Fölékerekedtem, és alsója lerántása után azonnal ajkainak estem, kezemet pedig merevedésére simítottam. Hirtelen cselekedeteim miatt eddig reagálni sem volt ideje, ám erre már egyértelmű hangokkal fejezte ki – valószínűleg akarata ellenére -, hogy mennyire élvezi.

A karom alatt átnyúlva húzott magához egyre jobban, ujjait egyre erősebben vájta a bőrömbe. Tudtam, hogy valószínűleg ha rövid ideig is, de ennek nyoma marad, ám nem bántam.

A füle mögötti érzékeny részt kezdtem csókolgatni, hogy hagyjam levegőhöz jutni.

Aztán teste megfeszült, amikor a gyönyör végigszáguldott rajta. Az, hogy a hátamba markolt enyhe kifejezés, ám erre akkor egyáltalán nem figyeltem.

Legördültem róla, de továbbra is szorosan mellette maradtam. Lehunyt szemmel pihegett mellettem. Nem tudtam megállni, hogy ne túrjak bele így is kusza hajába. Végigsimítottam az arcán, mire rám nézett ragyogó kék szemeivel.

- Ez… - kezdte, de arckifejezéséből kitaláltam, mire gondolt.

- Igen… - nevettem el magam.

- Miért nem csináltuk ezt előbb? – nézett újra fel, és vigyorodott el ő is szavai képtelenségén.

Megfogtam a kezét, majd percekig csak csendben feküdtünk, egyedül a hüvelykujjam mozdult, amivel kézfejét simogattam.

- Szeretlek – suttogtam hirtelen, minden megfontolás nélkül. Majd miután kimondtam, ébredtem csak rá szavaim jelentőségérre.

Azt rég tudom, hogy jóval több van köztünk, mint barátság, ám ezt eddig bonyolultnak és furcsának gondoltam. Ám lehetséges, hogy ennyire egyszerű lenne?

11. Are you serious?

Üdv ismét!
Végre idáig is eljutottunk, ebben a fejezetben már ismét fellelhető a történet elejét jellemző őrültség, és a lehetetlen poénok. Jó olvasást, véleményeket várjuk... :)

Doraa

Louis

- Oké. Köszönjük a reggeli látogatást és a kellemes ébresztést, szia – kezdtem Zaynt kitolni az ajtón.

- Na de srácok… - méltatlankodott. Már csak pár méter volt hátra. – Amúgy nemsokára megérkezik a riporter, szóval lassan itt az ideje, hogy összeszedjétek magatokat – hadarta még el, mielőtt rácsaptam az ajtót, és alaposan be is zártam azt.

- Elment? – nyögte Harry a takaró alól.

- El – bólintottam, bár ezt nem láthatta. Fáradtan sóhajtott fel.

- És ezennel a titkolózás csodálatos kezdetét láthattuk.

- Előbb-utóbb úgyis megtudta volna, ahogy Liam és Niall is meg fogja, amennyiben nem vakok. Illetve ő előbb tudta, mint mi, szóval nem számít – ültem le mellé az ágyra őt győzködve. – Amúgy fel kéne kelned.

- Ki van zárva – burkolózott bele Harry a takarójába még inkább. Szélesen elvigyorodtam, és rávetettem magamat. Egészen addig csiklandoztam, amíg csapkodva, nevetve és dobálózva a szavakkal meg nem ígérte, hogy kimászik az ágyból. Amikor végre abbahagytam kínzását, felült, és igyekezett nagyon csúnyán nézni rám.

- Úgy utállak – vágta a képembe.

- Nem igaz – vigyorodtam el, majd ajkaira tapadtam, és visszadöntöttem a párnák közé. Amikor átölelte a derekamat, és végigsimított a gerincem mentén, már kezdtem elhinni, hogy valóban nagyon utál.

Aztán valahogy mégiscsak mindketten kikászálódtunk a puha és hívogató ágyból, és miután összeszedtük magunkat, szigorúan nem kéz a kézben Zayn megfojtására indultunk.

A szobájában találtunk rá, és az üres pezsgősüvegről és rózsaszirmokról hamar rájöttünk, hogy ő sem töltötte egyedül az éjszakát.

Kezdtem tisztára titkos ügynöknek érezni magam, amikor elrejtőztem a fal mellett. Anne ekkor lépett ki a fürdőből egy szál férfiingben.

- Szia, jó reggelt, ahogy látom biztos az volt, nem láttad Zaynt? – mosolyogtam rá kedvesen. Harry mögöttem majdnem hangosan kezdett el kacagni, ám a kérdezett meg sem lepődött, sőt, kedvesen visszamosolygott.

- Bent van a fürdőben.

- Köszönöm, hálám üldöz, további szép napot – integettem neki, és osontam tovább a fürdő felé, miközben előkészítettem a gyilkos fegyvert: egy fényképezőgépet.

Harry

A reggeli nyelvbirkózás után letusoltunk - külön-külön -, felöltöztünk, majd bosszúálló hadjáratra indultunk. Az óvatlan Zayn nem zárta be az ajtót, szóval egyszerű kilincs lenyomással bejutottunk a romantika sújtotta övezetbe, és hamar szembetaláltuk magunkat Anne-nel, aki - mintha ez természetes lenne - közölte, hogy Zayn a fürdőben található. Louis el is indult, én meg ott maradtam az egy szál ingben ácsorgó Anne-nel. Hm.

- Szóval... Milyen volt az este? - tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.

- Jó volt. Kár, hogy olyan hamar leléptetek. Mi volt a baj?
- Á, csak... Fáradtak  voltunk. Minden oké - hadartam.

- És veletek Zaynnel? Meddig maradtatok?
- Nem tudom, elég későn  jöttünk el onnan. Vagy korán, attól függ, honnan nézzük - nevetett.

Zavartan elmosolyodtam, és megvakartam a tarkóm.

A kínos csöndet Zayn üvöltése szakította félbe – „LOUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIS!" -, majd egy szál törölközővel a derekán rohant ki a fürdőből, az idősebb fiú pedig utána.

- Most mi van? - vigyorgott Louis. - Csak kicsit megörvendeztetem a rajongókat!

- Menj innen azzal a kamerával! Vagy tudod, mit? Gyere ide vele, és add a kezembe, hadd töröljem ki a videót!
- Azt már nem! - vigyorgott Louis, és majdnem fellökött, ahogy kirohant a szobából, Zayn pedig utána vetette magát. Még mindig egyetlen törölközőben. Anne-nel gyorsan utánuk siettünk
Louis nem bízta a véletlenre. A lépcsőház felé vette az irányt, Zayn pedig elszántan követte.

Louis

Egészen a szálloda hátsó kijáratáig rohantam, utánam Zayn, utána Anne és a sort zárta Harry.

A jelenet egy vígjátékba is beleillett volna, főleg ha számításba vesszük, hogy az újságtól érkező riporter mellett rohantunk el.

Az ajtóban megálltam, és mielőtt még üldözőm elmarhatta volna a gépet, magasra tartottam, és védtem az életem árán is.

- Te hallgatsz, én meg nem adom véletlenül oda az újságíróknak a felvételt - tettem szerintem fair ajánlatot.

Ekkor jött meg a menedzsment a testőrökkel együtt. Felparancsoltak minket a szobába, majd miután mindenkin volt ruha, a kiéhezett riporterek elé vetettek minket.

Az ügyet lazán kimagyaráztuk valami lényegtelen hülyeséggel, és reflexből válaszolgattunk a szokásos kérdésekre. Aztán jött, amire eddig nem találtunk ki választ.

- Kapcsolatban vagytok vagy egyedülállóak? - mosolygott kedvesen a riporter.

Én egyből Harryre néztem, aki pedig rám, míg Zayn mindkettőnkre.

- Nekem van barátnőm - mosolygott a mellettem lévő fekete hajú jobban, mint amennyire kellett volna neki.
- Nekem viszont nincs - válaszolt Liam is.

- Szabad vagyok... - vallotta be Niall.

- Én... nekem pedig... fogalmam sincs... - motyogott Harry.

- Ez mit jelent? -  faggatták tovább balszerencséjére.

- Azt, hogy nem tudom - zárta le a kérdést

- És te Louis? - nézett rám a nő pletykaéhes tekintettel.

- Én éppen próbálok együtt lenni valakivel.
- Csak próbálsz?

- Igen, mert nem olyan egyszerű, mint azt hittem - mosolyodtam el, és észrevétlenül Harryre néztem.

Harry

Az interjú végeztével visszamentünk a szállodához, majd a cuccainkat összeszedve beszálltunk a turnébuszba. Louis-val és Zaynnel leültünk az asztal köré, és a telefonjainkat kezdtük el nyomkodni – amikor is megjelent Liam és Nial.
- Nem gondolod – nézett Liam Louis-ra – hogy valamibe be kéne avatnod minket?
Lou kérdőn nézett rá.
- Valakivel próbálok együtt lenni? – idézte Niall.
A kólát amit épp ittam, kis híján kiköptem, Zayn pedig elvigyorodott, és egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk.
- Öh… - nyögte Louis, miközben a két fiú továbbra is várakozóan nézett rá. Zayn újra elmerült a twitterezésben.
- Zayn, téged nem is érdekel? - csattant fel Niall. A visszhangok mestere csak egy másodpercig nézett fel, majd az ajkába harapott, újabb mosolyt elfojtva.
- Nos? – sürgette Liam Louis-t, aki kétségbe esve nézett rám.

Louis

Csak értelmetlen szavak hadoválására voltam képes, amíg gondolkodtam a helyes válaszon – már ha egyáltalán van olyan.
- Na jó – adtam meg magam, mire láttam, hogy Harry szemei elkerekednek, miközben a telefonját nagyon bámulva éppen valami értelmetlen szöveget pötyög be.
- Szerelmes vagyok – vigyorodtam el. – A többit tőle kérdezzétek – intettem fejemmel a mellettem ülő felé, mire mozdulatlanná merevedett.
- Honnan tudjam, hogy kit szeretsz? – háborodott fel, Zayn pedig már alig bírta visszafogni a nevetését.
- Még mindig fogalmad sincs róla, az éjszaka után se, te kis butus? – néztem rá rosszallóan. Egy pillanatra ujjaimat göndör fürtjei közé temettem, majd a kezem combjára simítottam. Tudtam én, hogy színésznek kéne mennem…
Harry először sápadt, aztán pirult – mindeközben iszonyatosan aranyos volt -, majd csak ezek után próbálta meg ellökni a kezemet. Zayn nem bírta tovább, kipukkadt belőle a nevetés. Felnéztem Niallre és Liamre.
Komolyan. Azokat az arckifejezéseket meg kellett volna örökíteni.

Harry

- Na jó, Louis, komolyan! – kérte Niall. – Tényleg érdekel.
Letettem a telefonom az asztalra, majd kérdőn a mellettem ülőre néztem, aki aprót bólintott. Nem akartunk, és nem is tudtunk volna hazudni a legjobb barátainknak. Nemes egyszerűséggel kezembe fogtam Louis arcát, és megcsókoltam ajkait. Szinte hallani lehetett, ahogy leesett a fiúk álla. Adtam még egy gyors szájra puszit neki, majd széles mosollyal pislogtunk a szőkére és Liamre, akik hatalmas szemeket meresztettek ránk – de azért egy pillanatra Zayn szája is tátva maradt.
- Komolyan mondtam – törte meg Louis a csendet, és megfogta a kezem.