2. Morning

Harry


Miután Paul kiosztotta a szobák kulcsait, hamar megegyeztek a többiek, hogy most Zayn vágyik magányra, szóval a másik kétszemélyes szobán Liam és Niall osztozott.
Mi Louis-val a szokásos formában vettük birtokba a szobánkat, ugyan is fél órával az után, hogy kinyitottuk az ajtót, már eluralkodott a káosz. A ruhák szanaszét mindenhol, kaja a földöm, üres sörösüveg a szemetesben, és boxerben fetrengtünk a tévé előtti kanapén.
- Nem hívod fel? – kérdezte egy marék pattogatott kukoricát tömve a szájába.
- Kit? – értetlenkedtem.
- Nem adta meg a számát?
- Jaa, de! Majd holnap.
- Azt fogja hinni, hogy nem érdekel.
- Még jobban fog örülni, amikor felhívom. – világítottam rá.
- Ja.
- Most mi van? – húztam fel a szemöldököm.
- Semmi – rázta meg a fejét.


Louis


A filmet csendben néztük tovább, majd amikor a második tál popcorn is elfogyott, elvánszorogtam az ágyamig, és a takarót a fejemre rántva elaludtam. Ám utolsó értelmes gondolatom még széles vigyort csalt az arcomra: mennyire boldogak lennének a többiek, ha az éjjel közepén szellemnek öltözve felkelteném őket!


Másnap reggel a fénnyel együtt pattantak ki szemeim. Az órára nézve láttam, hogy körülbelül még van fél órám a tervezett ébredésig, három az interjúig.
Az ágyból kikelve rögtön átestem a cipőmön, és ráléptem a tegnap este lehajított nadrágomban lévő öv csatjára. Szitkozódva botorkáltam el az ablakig. A nyüzsgő, kora reggeli város képe fogadott. Pár pillanatig néztem az apró embereket a magasból, majd berántottam a függönyt, amit este elfelejtettünk behúzni. A szobát félhomály borította be.
Harry átfordult a túloldalára, a takaró lecsúszott a derekáig. Biztos voltam benne, hogy már megint nem viselt semmit.
Kimentem a konyhába. Hamarosan a többieknek is kelniük kell, így mindenkinek rendeltem a szobaszervizzel reggelit és sós kávét. Igaz, sokáig tartott kimagyarázni, hogy nem őrültem meg, nem, nem kérek cukrot, és igen, ez egy különleges, elit szokás.
Miután megjött a szobapincér, egyszerűen fogtam a takarót, és lerántottam szobatársamról. Igazam volt, valóban meztelenül aludt, szokása szerint. Így tárult elém egy formás fenék, aminek gazdája igen csúnyákat motyogott.
Ekkor kopogtak az ajtón. Aztán rugdosták. Aztán mind a kettő egyszerre. A küszöbön három igen mérges One Direction tag állt. Szélesen elmosolyodtam. Jól indul a nap…


Harry


Miután Louis kirángatott az ágyból, tíz további perc lustálkodással később kitámolyogtam a szobánk nappali részébe, mivel bizarr hangokat hallottam.
Louis a kanapén feküdt, Zayn, Niall és Liam pedig egy-egy párnával püfölte. Mivel nem ismertem a helyzet hátterét, úgy döntöttem, nekidőlök a pultnak, és a kávém mellett végignézem a vérre menő párnacsatát.
Azonban mikor a számhoz emeltem a csészét, Zayn rám üvöltött.
- Ha jót akarsz magadnak, nem iszod meg!
- Só van benne! – tájékoztatott Liam.
- Tiltakozom! – emelte fel kezét Louis, ám erre a fiúk újra ütni kezdték a díszpárnákkal.
Megvontam a vállam, letettem a csészét, és elvonultam felölteni a kezem ügyébe akadó ruhákat.


Louis


Miután a fiúk végre abbahagyták a püfölésem, és elvonultak a szobájukba, bekaptam néhány falatot, majd Harry után mentem öltözni. Mikor már minden hajszálunk tökéletesen állt, elindultunk a taxihoz, ami a szálloda előtt várt ránk.
- Várj, még egy pillanat! – jutott eszembe, és elkezdtem kotorászni a cuccaim között.
Harry kérdő pillantása követett.
Elvigyorodtam, amikor megtaláltam, és a fejemre nyomtam a cowboy kalapot.
- Mehetünk – indultam az ajtó felé.


A stúdió elé érve találkoztunk Paullal. Végigmért, majd lekapta a fejemről a kalapot, és egyszerűen a mellettünk lévő kukába helyezte, nem kis felháborodásomra. A srácok nevettek, mire csúnyán néztem rájuk.
- Szedjétek össze magatokat! – nézett ránk szeretett Paulunk komolyan. A tévés interjúk előtt mindig úgy beszélt velünk, mintha halálba indulnánk.
- Oké, oké – bólogatok hevesen. Persze nem ígérhetek semmit…


Harry


A stylistjaink valószínűleg lementek hídba, amikor szembesültek azzal, hogy Louis az öltöző és a stúdió között félúton magára kapott egy western kalapot és egy bőrmellényt. A helyi tévé talkshow-ját vettük fel, amelynek egy kedves nő volt a házigazdája. Csak a szokásos kérdések merültek fel, mi a jó és a rossz oldala a hírnévnek, hogy állunk a lányokkal, családunkkal, régi barátainkkal, egyéb hírességekkel és így tovább.
Aztán ahogy kiszabadultunk a forgatásról, felhívtam Amelie-t, és megbeszéltem vele, hogy a szálloda hátsó bejáratánál találkozunk egy óra múlva. A stúdióból kilépve néhány bátor rajongóval találtuk szembe magunkat. Kiosztottunk néhány aláírást, fényképeket készítettünk, majd beszálltunk az autóba.

1. Yellow and green

Harry


Fáradtan és izzadtan estem be az öltözőbe. Zayn és Liam éppen fuldoklott a röhögéstől, Louis furcsa okoknál fogva egy sárga és egy zöld zoknit viselt a kezein, Niall pedig épp a nadrágját rugdosta le magáról.
Őket és a ruhakupacokat kerülgetve dobtam le az ingem, majd a nadrágom, és egy törölközőt, valamint a tusfürdő–sampon kombómat megragadva siettem a zuhanyzókhoz, nem sokkal később pedig Niall állt be a velem szemben lévőbe. Miután kiöblítettem a sampont a hajamból, mit sem sejtve nyomtam a tusfürdős dobozom gyanúsan édes tartalmát a felsőtestemre. Aztán megpróbáltam lemosni. Nem sikerült, de még csak habos sem lett. Ekkor kezdett világossá válni a helyzet. Óvakodva megnyaltam a vállamat.
- Mi az? – nézett rám Niall vigyorogva.
- Azt hiszem… Talán méz? - tippeltem, mire barátom habos fejét rázva kezdett el röhögni a szerintem annyira nem vicces poénon. Még mindig felszabadultan röhögve mosta ki hajából a zöld sampont. A csöpögő víz csak nem vesztett színéből. Ahogy a haja sem.
- Mi a…? – fogta kezébe egy neonzöld hajtincsét. Ezt a poént én találtam rendkívül viccesnek.
- Louis! – üvöltötte, mire az említett egy szál boxerben, de még mindig zoknikkal a kezein becsoszogott a fürdőbe.
- Én vagyok Niall – mozgatta a zöld zokni báb száját. – Én meg Harry – következett a sárga.
- Baszd meg! – kiabált rá Niall.
- De nem hagyja! – bökött fejével felém.
Válasz helyett csak hozzávágtam a tusfürdőm flakonját.


Louis


Pár perc múlva már az egész banda a kanapén ült egymás mellett, alatt, fölött. Éppen Paul tartott szónoklatot. Igazából dicsérni jött, és beszámolni a koncert sikerességét jelentő számadatokról, ám amint meglátta az öltözőben uralkodó káoszt, és Niall zöld fejét, kedves látogatása átváltozott vallatássá és szidássá.
A fejmosás hallgatását már az első mondat után meguntam. Méz illata csapta meg az orromat. Harryre néztem, aki éppen legújabb csínytevésem magyarázta felháborodva. Még mindig nem öltözött fel, csupán egy törölközőt tekert a dereka köré. Beleharaptam a vállába. Méz íze volt. Szeretem a mézet.
A szeme sarkából igen csúnya pillantást vetett rám, de tovább folytatta a panaszkodást Paulnak.
- Egyáltalán mikor fog kijönni ez a…? – szólalt meg Niall is haját tépve. Szerintem szép színe lett.
- Amikor visszafesteted szőkére… Legalább is a dobozon ez állt a tartós festék alatt… - jegyeztem meg, mire a többiek együttes erővel alig tudták megakadályozni, hogy a zöldhajú ne fojtson meg.
Liam körbejártatta tekintetét a rendetlen helységben, majd a cuccaimat bámulva felállt. A földről felemelte a színes papírdobozt.
- Ezen az áll, hogy színező… A hajszínezés minden hajmosásnál ismétlendő - olvasta fel. – Gondolom, gyorsan kopik.
Mindenki megkönnyebbülve sóhajtott fel. Zayn csak ekkor nézett fel a telefonjából – amit egész végig bámult. Gondolom újabb rajongói levéláradat…


Harry


- Egyébként szerintem tök jól áll – jegyeztem meg.
- Könnyen beszélsz, rólad lejött a méz!
- A rajongók amúgy is imádni fogják! – vigyorgott Louis.
- És a sztoriját is – kontrázott Zayn.
- Befejeztétek? – érdeklődött Paul unottan.
- Be! – húzta ki magát Louis.
- Akkor talán szedjétek össze magatokat. Harold, öltözz fel – nézett rám jelentőségteljesen. Egyöntetűen bólogatni kezdtünk, majd távozása után össze-vissza kezdtek repkedni a ruhadarabok – beleértve boxereket és használt zoknikat -, míg végül indulásra készen nem álltunk nagyjából normális öltözékben – Niall esetében ez egy sapkát és egy kapucnit is magába foglalt. A hátsó kijáratot elkerítő kordonok mögött állt egy csomó lány, de a biztonsági emberek úgy gondolták, teljes káosz alakulna ki, ha odamennénk a rajongókhoz, így csak odaintettünk, és már szálltunk is be a turnébuszba, ami percek alatt a hotelnél termett.
És lám, milyen gyorsak a lányok, egy kisebb csoport máris a bejáratnál ácsorgott. Mielőtt még ezt bárki megakadályozhatta volna, a fiúkkal odasiettünk hozzájuk. Akkor pillantottam meg a legelbűvölőbb lányt, akit valaha láttam.


Louis


Egyenesen a visítozó lányok közé vetettem magamat. Mindannyian csuklót nem kímélve osztogattuk az autogramokat, amikor észrevettem, hogy valaki teljes erővel tépi a kabátom hátulról.
- Mi a… - kaptam oda a tekintetem. Azonnal Harry kiskutya szemeivel találtam szembe magamat. Csak akkor használja ezt az aranyos tekintetét, ha akar valamit.
- Louis… Tudnál… Öhm…
- Igen? Ösztönöztem beszédre, miközben elvettem egy újabb cetlit, és ráfirkantottam a nevemet.
- Van egy lány… És… Van nálad papír? – Nem értettem.
- A csaj melleit is aláírhatod, ha nincs nála papír… Nekem mindig megengedik – vigyorogtam, mire égnek emelte a szemeit. – A számát akarom elkérni, és lemerült a telefonom, de akkor majd a karomra írom.
Az emberek közt átlesve néha láthattam, ahogy egy alacsony, törékeny és csinos lányra mosolyog és beszélget vele.
Miután a biztonságiak kihalásztak minket a rajongóink közül, és betereltek a szállodába, levakartam arcomról a legcsábosabb mosolyom. Csak két dolog járt a fejemben. Az egyik az, hogy Harrynek sikerül-e becsajozni, a másik pedig az, hogy vajon megjelenhetek-e a következő interjún cowboy csizmában és kalapban. Mindig is ki akartam próbálni a lovaglást…