II. / 5. Wakiki hotel

Duma duma duma

Nem hittétek mi, bla bla bla, igen, csodálatosak vagyunk, bla bla bla, most írni fogjátok a visítozós kommenteket, hogy neeem hiszitek el bla, bla, bla

- Doraa

Louis

Amikor felébredtem, a gép már leszállt, az utasai pedig igyekeztek minél gyorsabban összeszedelőzködni, hogy elhagyhassák a járművet.

A honololui reptérről a lehető legnagyobb lendülettel és rejtőzködéssel távoztunk, a kapukon kilépve azonban elakadtunk.

- És most merre, Mr. „Olyan szabadok vagyunk, mint a madár”? – kérdezte affektálva.

Az arca kissé gyűrött volt, akárcsak a ruhái, ám szeme csillogásából láttam, titkon odáig van a helyzetünktől.

- Amerre csak óhajtod, drágám – simítottam végig arcán játékosan.

- Először is minden vágyam, hogy fürödhessek, drágám, mert bűzlök, mint egy szemetes konténer – utánozott engem mosollyal az arcán, viszonozva érintésemet.

- Neked van a legfenségesebb illatod a világegyetemben, drágám – nyugtattam meg.

- Még jó! Fizetek eleget, hogy az legyen! – háborodott fel.

Nevetve ragadtam meg a pólóját, és a nyakába csókoltam. Rögtön eltolt magától.

- Na de drágám! Mégse művelhetünk ilyeneket nyilvánosan… Még a végén lebukunk – figyelmeztetett.

- Ez esetben keressünk egy hotelszobát, most rögtön drágám, ahol addig csókolhatlak, amíg meg nem unom – fogtam meg kezét, és kezdtem húzni az egyik taxi irányába.

- Meg fogsz unni? – állított meg tettetett szomorúsággal. Még ajkait is lebiggyesztette.

- Téged drágám? Soha – szélesedett a vigyorom, majd egy röpke másodpercre ajkaira szorítottam az enyémeket.

Egy szabad autóhoz léptem, és bevágtam az egyetlen táskánk a csomagtartóba, melyben a néhány bedobált ruhánk volt, melyeket otthonról hoztam el sürgős távozásunk közepette.

Harry

- A legközelebbi szállodába, legyen szíves – mondtam a sofőrnek, miközben Louis is beszállt mellém az autóba.

- Öt csillagosba! – tette hozzá a mellettem lévő, mire felvontam a szemöldököm. – Megtehetjük, nem? Vigyorgott rám, mire megvontam a vállam beleegyezésem jeléül.

Mindig fura volt, hogy fordítva működik a közlekedés, mikor elhagyjuk Angliát. A taxi ablakán kibámulva figyeltem a honolului éjszakát. Minden gondolatot kizártam a fejemből, amely nem Louis-ról és rólam szólt. Arra koncentráltam, hogy boldogok vagyunk, és ha kis ideig is, de élvezzük.

Az autó egy óceánparti magas épület előtt állt meg. Bejárata díszesen ki volt világítva, erkélyei egymás mellett sorakoztak. Én számat tátva bámultam egyrészt az utat, amely pálmafákkal volt tele, másrészt az előttünk álló épületet. Sok szállodában jártunk már, de ez különleges volt – bár lehet, hogy csak a fennálló helyzet miatt láttam szebbnek.

A taxis krákogva adta tudtunkra, hogy mennyivel tartozunk, Lou pedig egyből előkapta a pénztárcáját, és gondosan kiszámolta az imént hallott összeget, természetesen busás borravalóval megfűszerezve. Épp nyitottuk volna az autó ajtajait, mikor a sofőr hangosan kifejezte elégedetlenségét.

- Uraim, ez angol font!

Összenéztünk Louis-val: most mi legyen? Az idő nagyjából hajnali kettő körül járhatott, és gyakorlatilag gőzünk nem volt, mi merre. A mellettem ülő fiú végül megrántotta a vállát, s kihúzott még néhány bankjegyet a tárcájából. Odanyújtotta a taxisnak, aki az orra alatt morgott valamit, de nem szólt többet.

Louis

- Akkor most pénzt kéne váltanunk, nem? – néztem rá kérdő tekintettel, miután a taxi elhajtott. Harry arcán láttam, hogy cseppet nehezményezi, hogy az áhított forró fürdője még várat magára.

- Te és a meggondolatlan rögtönzéseid… - ingatta fejét, de mosolygott.

- Nos, akkor irány felfedezni Hawaiit! – kiáltottam el magam, és nekiindultam az egyik tetszőleges irányba.

- Lou, nem lenne egyszerűbb megkérdezni a hotelban, hogy hol tudunk legközelebb pénzt váltani?

Pillanatra mély gondolkodást színleltem, majd beláttam igazát, és visszasétáltam hozzá.

Odahajoltam egy csókért, de nevetve eltolt.

- Erről tényleg le kéne szoknod a nyílt utcán…

- De ha egyszer... – Lefogtam fejét két oldalról, és egy hatalmas puszit adtam a szájára. – Olyan élvezetes… - vigyorogtam akaratlanul is. – Különben is… Te vagy a pasim.

- Hogy mid vagyok?! – vonta fel szemöldökeit. Aranyos volt.

- A pasim – mondtam elégedetten, majd kézen fogtam, és magam után kezdtem húzni lefagyott testét a szálloda felé. – A barátom… A párom… A férfim… A másik felem…

- Erről még később tárgyalunk – szakított félbe már abban a pillanatban is üres fenyegetésével.

A hotel halljában a meleg színek domináltak. A szőnyeg bordó volt, a falak bézs színűre voltak festve, olyan apró mintákkal. A belmagassága meglepően nagy volt, olyan fajta, ahol ha az ember elenged egy héliumos lufit, mocsok nagy meló leszedni azt onnan.

Ahol nem volt szőnyeg, ott a padló márványhatású köve olyan fényesre volt súrolva, hogy az ember látta magát benne. Az egész hely előkelő békét és nyugalmat árasztott magából.

Mindketten a pulthoz léptünk, ahol egy fiatal lány tevékenykedett egészen addig, amíg pár másodperc után észre nem vett minket.

- Köszöntöm önöket a Wakiki hotelben! Miben segíthetek? – pillantott ránk segítőkészen.

Az arcán semmiféle felismerés jele nem csillant ránk nézve – szerencsére -, így megnyugodtunk.

- Hol tudnánk a környéken pénzt váltani vagy kivenni? Illetve egy lakosztályt szeretnénk majd, ha van szabad – vázolta fel helyzetünk Harry mellőlem.

Harry

Habár kissé aggasztott, szórakoztatónak is találtam, hogy Lou mennyire felelőtlenül csókolgat úton-útfélen. Arcomon széles mosollyal követtem a pultig, és rögtön letámadtam a pultos lányt a gondjainkkal, aki a késői – vagy korai, attól függ, honnan nézzük – óra ellenére kedvesen felelt.

- A váltó csupán két sarokra van a főúton, de attól tartok, nincs nyitva reggelig – tájékoztatott, miközben az előtte álló számítógépen kezdett kattingatni. – És van egy kisebb lakosztályunk, amely szabad. A hatodikon van, konyha, nappali, fürdőszoba, egy hálószoba felszereltséggel. Ha külön ágyat szeretnének, olyan szobát is tudok adni. Fizetni pedig természetesen távozáskor kell mindkét esetben.

- A lakosztályt kérnénk – jelentette ki Louis, a lány kérésére pedig kitöltötte az adatait igénylő papírokat – bár a neve esetében csak a William keresztnevet tüntette fel.

Alig telt bele öt percbe, már a hófehér fürdőszobában táncoltam meztelenül – vagy inkább táncoltam volna, ha nem lettem volna hulla fáradt -, amíg vártam, hogy megteljen a hatalmas fürdőkád habos, forró vízzel.

Persze nem tudtam kivárni, még félig sem volt tele, amikor elmerültem benne. Csodálatos érzés volt, ahogy a meleg víz megnyugtatóan simogatta bőröm, amely testrészem pedig nem merült el egyelőre, azt a hab csikizte. Mélyet sóhajtva hunytam le a szemeim, és a kád peremének döntöttem fejem.

- Basszus, Harry! – mennydörögte Louis, és a következő pillanatban kicsapódott a fürdő ajtaja.

- Mi van? – nyögtem. Továbbra is csukott szemmel feküdtem a kádban.

- Te nélkülem pancsolsz? – lepődött meg.

- Igen, mint láthatod. Ezért törted rám az ajtót?

- Ja, nem. Ott hagytuk a táskát! – tért vissza idegessége.

- Mi? – pattantak ki a szemeim. – Hol?

sorry but this is it

Mivel látom és tudom, hogy még mindig sokan várják az új részt, úgy döntöttem, magamra vállalom azt a cseppet sem hálás feladatot, hogy elmondom nektek, hogy feleslegesen teszitek. Én is sajnálom, valószínűleg Doraa is, de mivel egy ideje mi ketten már nem vagyunk igazán jóban, egész sajnos ennyi. Pedig a fejünkben meg volt a történet az utolsó betűig. :) Na hát mindegy, talán majd egyszer. Mindenesetre köszönjük a támogatást, és hogy hűségesen olvastátok és vártátok az új részeket.

Forever yours, Mila

  

klick!

http://twitcam.livestream.com/duq9n

TWITCAM

Sziasztoooooook! :D

Sajna nem új rész, bocsi, bocsi, bocsi... :/

DE VISZONT :D

Csinálok egy twitcam-et Milával, melyben

- zaklathattok a folytatásért

- kérdéseket tehettek fel a sztoriról (kezdet, folyamat, ihlet, stb.)

- kérdéseket tehettek fel amúgy, az életünkről (bármit o.o)

- + 2 MEGLEPETÉS VENDÉG! :D


Az eseményre most szombaton 2 körül kerül sor, hallgassatok és nézzetek minket minél többen! :D
A linket majd később tesszük ki, egyenlőre ha van kérdésetek, itt tegyétek fel, és később igyekszünk mindenre válaszolni! :)
Remélem tetszik az ötlet, és kíváncsiak vagytok ránk... :)

Doraa

II. / 4. Me too

BOLDOG  KARÁCSONYT  MINDENKINEK! :D

Mára csak sikerült összehozni a fejezetet, és nem váratunk tovább titeket.
Jó olvasást, és kellemes ünnepeket!

Doraa

WE WISH YOU A LARRY CHRISTMAS AND A 1DERFUL NEW YEAR.

Mila

Louis

- Menjünk… - tettem hozzá kicsivel később, mikor kezem már a boxere alatt járt, és igen csak nagy problémái voltak.

Kezeivel a hajamat túrta össze, a lehető legalaposabban.

- Akkor most ezt abbahagyom, felöltözünk, és odamegyünk a büféhez – vázoltam a tervet.

Eltávolodtam tőle, a szűk hely miatt kissé nehézkesen felálltam, és ruháimat elrendezve nyúltam volna a fülke zárja felé, mikor csuklómat megragadva ölébe rántott.

- Próbáld csak meg – nézett rám komolyan felháborodva, majd nemvárt szenvedéllyel nekem esett.

Harry

Tudtam, hogy Louis nem hagyna ott, ám biztos, ami biztos, gondoskodtam róla, hogy ne is tudjon. Csókolózás közben feltápászkodtam, így őt is álló helyzetbe tornázva, és a fülke ajtajának préseltem, az ő karjai pedig nyakam köré fonódtak. Ajkaitól elszakadva az arcát, majd a nyakát csókolgattam, majd finoman a fülcimpájába haraptam, mire elfojtott egy nyögést.

Derekán nyugvó kezeimmel közben tevékenykedni kezdtem: az egyiket fenekére simítottam, a másikkal pedig a pólója alá merészkedtem, és derekát kezdtem el cirógatni, majd a gerincvonalát, amitől libabőr jelent meg a karján.

Vigyorogva rövid csókot nyomtam ajkára, aztán nyakát kezdtem szívni, miközben kezeim megtalálták övcsatját.

- Nem éhes voltál? – vigyorgott, ahogy lehúztam a farmerja sliccét.

- Azt nem mondtam, hogy mire – suttogtam a szájába, mire elvigyorodott.

Ahogy ágyékára simítottam a kezem, egyértelművé vált, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek nem a fejében volt a vértérfogata túlnyomó része.

- Lehet, hogy indulnunk kéne, ha nem akarjuk lekésni a repülőt – mormoltam a fülébe, kezemet a boxerén pihentetve.

- Nem érdekel – vágta rá. – Ráérünk, nem?

Léptem egyet hátra, ezzel leülve a WC fedelére, így egy magasságba kerültem Louis csípőjével. Lehajolt, és ajkaimra hajolva a hajamba túrt.

Kezét az ölemre simította, de a vállainál fogva eltoltam, így felegyenesedésre késztetve.

Louis

Hátamat a fülke ajtajának döntöttem. Harry ajkai arrafelé jártak, amerre eddig soha sem. Hátravetett fejjel, és fennakadó szemekkel élveztem kényeztetését.

- Harry, ezt nem… - nyögtem, próbáltam a lehető legérthetőbben.

- Nem akarod? – motyogta halkan, mikor kissé eltávolodott.
Idegesített, hogy nem nézett a szemembe.

- Dehogynem – simítottam végig arca két oldalán, ezzel késztetve, hogy rám nézzen. – De nem muszáj…

Amint ez a pár szó elhagyta ajkaimat, abban a pillanatban a térdemig rántotta a nadrágomat az alsómmal együtt.

- Harry… Ha… - próbálkoztam még, ám eszében sem volt megállni.

Egyre közelebb és közelebb hajolt, én pedig pusztán a látványtól el tudtam volna élvezni.

Körülölelt a forróság, és nedves volt és forró. A lélegzetem elakadt, a szívem pedig ezerrel vert. Ettől a pillanattól kezdve a számat nem igen hagyták el értelmes szavak, csupán élvezettel teli nyögések és zihálás.

Elégített már ki szájjal lány. Nem is egyszer. Ez valahogy mégis egészen más volt, de nem Harry érezhető tapasztalatlansága miatt.

Ujjaimmal a fejbőrét masszíroztam, míg ő idegesítően lassan hajszolt a gyönyör felé. Hirtelen elszakadt tőlem. Ő is lihegett.

- Jóllaktam. Most már mehetünk...
Azt hiszem, ilyen csúnyán még az életbe nem néztem rá azelőtt. Elnevette magát.
Olyan gyorsan mozdultam meg, hogy láttam a tekintetében az ijedtséget. Oldalasan az ölébe ültem, és keményen csókoltam édes ajkait, miközben kezem már a nadrágjában járt.



Harry


Csak húzni akartam Louis agyát, de nem hagyta, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Szinte szó szerint az ölembe ugrott, és keze megtalálta azt a testrészemet, amely már-már szétrobbanni készült.
Hátradőltem, fejem a falnak vetettem, és elégedetten felmordultam, ahogy Louis utánam hajolt, és finoman ajkaim kezdte marcangolni.
Megborzongtam, ahogy keze a boxerem alá simult, hidegnek éreztem őt a csupasz bőrömön. Ahogy Lou markába fogta férfiasságom, alsó ajkába haraptam, hogy elfojtsak egy nyögést. Felhúzta a pólóm, és a mellkasomat kezdte el puszilgatni, majd lecsúszott az ölemből, és áttért a hasamra.
Őrjítő lassúsággal simogatta le a boxerem, csókokkal hintve a szabaddá vált felületet.
- Lou - csúsztattam bal kezem az álla alá. - Nem azért csináltam, hogy te is... - nem tudtam befejezni, ugyanis arrébb tolta a kezem, és nem csak a kezével, hanem nyelvével is cirógatni kezdte érzékeny pontom, aminek következtében az értelmes szavaim egy sóhajjal keresztezett nyögés formájában törtek felsínre.
Ahogy férfiasságom egyre nagyobb része tűnt el a szájában, egyre nehezebb volt csendben maradnom, a hang, amit kiadtam, leginkább morgáshoz hasonlított.



Louis


Igyekeztem a lehető legnagyobb élvezetet nyújtani neki, még akkor is, hogyha ez az egész lehetetlenül furcsa volt. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Hallottam, ahogy a nehéz ajtó a falnak csapódik... Várjunk csak...
Kezemet Harry szájára tapasztottam, és egy pillanatra abbahagytam a kényeztetését. Hallgatóztam. Az egyik WC fülke ajtaja becsapódott, majd kattant a zár.
Elvigyorodtam, bűntársam pedig épp a kezemet próbálta meg eltávolítani az arcáról. Vállvonogatva hajoltam ismét férfiassága felé, ám megakadályozta, hogy elérjem célomat. Tenyerem helyett most a fejemet próbálta eltolni magától. Szabad kezemmel elkaptam csuklóit, majd újra nekiálltam annak, amit az előbb félbe hagytam.

Tehetetlenül adta fel a próbálkozást, és engedett fel. Immáron ő szorította szájára a tenyerem, ezzel próbálva meggátolni, hogy ajkai közül kétes hangok törjenek elő.
Eszembe jutott, hogy ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondja, hogy ma a san franciscoi reptéren fogok térdelni, egy WC fülkében, először kinevetem, aztán meg elküldöm orvoshoz beutalóért a bolondok házába. Ettől a gondolattól majdnem elnevettem magam, de ez bizonyos tényezők miatt lehetetlen volt.
És most, mégis semmilyen más hely nem jutott eszembe, ahol szívesebben lennék. A testemben őrült módjára tombolt a szenvedély, és a kielégülés utáni vágy erősebb volt minden másnál.
A kinti ajtó becsapódott, és tudtam, hogy ismét kettesben vagyunk, Mikor elvettem a kezem Harry szájáról, fuldoklóként kapott levegőért.



Harry


Mikor Louis a kezét újra izgalmasabb dolgokra kezdte használni, mint a szám befogása, azt hittem, megőrülök. Kezem az álla alá csúsztatva késztettem, hogy felegyenesedjen, amit értetlen tekintettel fogadott. Ahogy elég magasan volt hozzá, ajkaira tapadtam, felállva a falnak löktem, és míg egyik kezemmel a hideg csempére támaszkodtam, a másikkal újra megtaláltam merevedését, amit hamarosan ő is megtett az enyémmel. Mivel már elég felfokozott állapotban voltam, nem kellett sok idő, hogy Louis hevesen mozgó keze, és hol ajkaim, hol nyakam cirógató ajkai megtegyék a hatásukat. Szájába nyögve élveztem el, az ő kényeztetését pedig még folytattam néhány másodpercig, hogy rajta is végigsöpörjenek az élvezet hullámai, és hangosan fújtasson a nyakamba.
Rövid ideig még egymást ölelve vártuk, hogy csillapodjon a légzésünk, aztán mindketten széles mosollyal az arcunkon szedtük rendbe magunkat. Mielőtt kiléptünk volna a reptér folyosójára, még váltottunk egy utolsó, mindent elmondó csókot, majd a váróterem felé indultunk.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - nézett rám komiszul.
- Én is - feleltem egyszerűen.
A Honoluluba tartó repülő indulásáig hátralévő bő fél órában egymás vállára hajtott fejjel próbáltunk ébren maradni. Túl fáradt voltam a beszélgetéshez, de szerencsére a gondolkodáshoz is, így semmi más nem járt a fejemben, mint Louis jellegzetes illata, ami áradt a nyakából.